Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

327 gyermeket azután az anyja, illetve öreganyja jelenlétében Sz. I.-né azon kijelentéssel: «nem kell ennek semmi, majd elásom én ugy, hogy senki se tudja meg», magával elvitte. N. Gy.né tagadta a végtárgyaláson, hogy ö leánya terhességéről tudott volna. A szülés reggelén — úgymond — leánya azt kiáltotta be a szobából : «édes anyám, jöjjön be, megvan», mire ö kérdezte: «mi van meg?» erre a leánya azt felelte: «nem tudom», ekkor ö nagyon megijedt, kiszaladt az utczára, az éppen arra ment Sz. I,-nének mondotta, hogy menjen be leányához, ö pedig eltávozott libái után, hogy azokat bezárja, midőn ezt teljesité, tért csak be leányához, s ekkor adták tudtára, hogy amegvan a gyerek», ekkor már az újszülött halva volt, s ekkor mondotta Sz.-nének, hogy azt a temető árkába temesse el. — Sz. I.-nénak alábbi vallomásában őt terhelő előadottakat szintén tagadja — a csendőrség előtt azonban, mint ezt a tényvázlat igazolja, beismerő vallomást tett N. K.-nal együtt. Sz. I.-né vallomása a következő : N. K. és F. A., f. D. J.-né elmentek hozzá s értésére adták, hogy K. viselős, csinálja el gyerekét, megfizetik jól. Másnap el is ment N.-ékhez, hol már nevezetteken kivül N. Gy.-né is otthon volt, s ez kérte szintén, hajtaná el leánya magzatát, fizet 10 frtot, ha pedig nem tudja meg senki, nagyobb jutalmat is kap. O ezután egy tollseprüből tollat kihúzott, s azzal a leánya méhét megpiszkálta és D. J.-né által adott sáfrányos pálinkát itatott vele, majd gőzre ültette, s ezután lefektette a leányt. Másnap N. Gy.-né hivta őt a házhoz, s mire oda ért, a gyermek már megszületett, az anyja lábainál élve feküdt. N.-né ekkor azt mondta neki, tvágd el a köldökzsinórját"), mire azt feleié ő, hogy «ehhez nem ért», a N.-né azonban egy ollót adott kezébe és biztatta «csak vágd el», ö azután a köldökzsinórt el is vágta, a gyereket megmosta és pólyába tette, ez egy fél óráig még élt és azután meghalt. N.-né azonban mondotta neki, hogy vigye és ássa el valahová a gyermeket, mit ö meg is tett, saját háza kapuja mellé ásta el az újszülöttet, hol az előnyomozást teljesítő csendőrség meg is találta. Tagadja, hogy a köldökzsinórt azon szándékból vágta volna el tövben, hogy ez által a gyermek elhalálozása következzék be. Ezek szerint N. K. ellen a tényekkel is egybehangzó ön-