Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

326 Indokok: 1891 május 21-én az 1. nsz. a. tény vállat szerint a szegszárdi csendőrség 3. szakaszának parancsnoka arról értesült, hogy pár nappal előzőleg N. K. gyermeket szült, s hogy ez köztudomásra ne jöjjön, a gyermeket titokban valahová elásták. Ezen feljelentés folytán a szakasz főhadnagy parancsnoka az előnyomozást saját hatáskörében teljesítette, s eljárásának eredményét az 1. nsz. alatti tényvázlatba adta értesítésül a bíró ságnak. Ezen tény vázlat szerint N. K. a jelenlevő városi orvos, dr. D. I. által megvizsgáltatván, megállapittatott, hogy a leány emlői telve voltak tejjel, nemző részében pedig erőszakos szülés nyomai észleltettek, és miután a nyomozást teljesítő csendőrparancsnok által büntetendő cselekménynek jelenségei fedeztettek fel, általa a tapasztaltakról jelentés tétetett. Ez ügyben vizs gálát elrendeltetvén, az ennek folyamán összegyűjtött adatok alapján 2950. és 3229/91. sz. alatt vádlottak ellen vádhatározat hozatott, melynek jogerőre emelkedése után a mai napon vég tárgyalás tartatott, az ez alkalommal felolvasott orvosi vélemény megállapította, hogy N. K. megvizsgáltatása előtt rövid idővel egy érett magzatot szült, mely szülést a méhüregbe behatoló valamely idegen testnek erőszakos bevezetése idézte elő, mit a hüvely falán levő valamint a méhszáj körüli berepedések is iga zolnak, megállapította végre azt is, hogy az újszülött a terhesség 8-ik hónapjából való s mint ilyen életképes volt, hogy az ugy a szüléskor, mint a szülés után még élt, s hogy halálát a köldökzsinórnak tövbeni elmetszése, s ennek következtében be nem köthetés folytán beállt elvérzés idézte elő. N. K. beismerte, hogy a szülés előtt pár nappal állítólag D. J.-né biztatására, tudva terhes állapotát, ezzel együtt elment Sz. I.-néhoz, s miután ez azt az utasítást adta neki, hogy hozzon magával sáfrányt és magyar borsot, másnap reggel ismét megjelent nála, s ekkor Sz. I.-né egy lúdtollal az anyaméhet megböködte, megkente és gőzre ültette s hazaküldötte, otthon pedig pálinkát itatott vele, másnap reggel azután a gyermek megszületett élve, a nem sokára magától odaérkezett Sz. I.-né az újszülöttet felemelte, a köldök zsinórt elvágta, a kis gyermeket megfürösztötte, a ki ezután nem sokára meghalt. Vallomásában ezután édes anyját menti, mintha ö semmiről sem tudott volna, s azt adva elő, hogy a meghalt