Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

208 hogy állottak, mindennek ellenére csupa possibilitásból határozottan tagadó consequentiát von, egyenesen mellőzvén az ily hálás alatt állhatott személyek beismerésének hatályát. A kir. Curia az ide vonatkozó egész érvelést tévesnek nyilvánítja, midőn vádlottakkal az orvos a börtönhelyiségben s nem a vizsgálóbíró szobájában s nem is ennek jelenlétében beszélt, a kik ezen időn is ezen functió alatt nem állottak a vizsgálóbíró befolyása alatt. De vádlottak tudták, hogy orvossal és nem a vizsgálóbíróval beszélnek, hogy az orvos hivatása szerint csakis az ő egészségi állapotukkal foglalkozik, s hogy a bűntett és a bűnösök felfedezése, valamint e czélból vallomásuk kivétele nem tartozik az orvos körébe. Ha tehát bizonyítva volna is, hogy a vizsgáló bíró erőszakosságot, kényszert gyakorolt vádlottak ellen, az orvos más személy és más körrel biró személy lévén, ő vele szemben nem láthatták magukat azon befolyás hatása alatt, mely a kir. itélő tábla indoka szerint őket a vizsgáló bíróval szemben uralta. De másrészről oly jogtalan befolyás, mely vádlottakat a vizsgáló biró távollétében is uralma alatt tarthatta volna, csakis ez által gyakorolt erőszak vagy okozott kényszerhelyzet lehetne. Már pedig a vizsgálat ily visszaélésnek egyáltalán meg nem történtét teljesen kiderítette ; és igy teljesen ki van zárva annak lehetősége, hogy vádlottak az orvossal való érintkezésük alkalmával bármely jogellenes befolyás hatása alatt állottak. Értéktelen a kir. itélő tábla indokai szerint a Neszlang Mihály fogházfelügyelő előtti beismerés is, «mert ezen tanúnak egyedül álló vallomásával a beismertnek állított tény bizonyítottnak nem tekinthetői*. Ezen indok eivi tekintetben is téves. Nem teljes bizonyításról lehet szó, — a mi a bizonyítékok bizonyító erejének a törvényben előre meghatározott szabályok aluli teljes mentesség mellett — egyetlen bizonyítékra vonatkozólag sem állapitható meg ; hanem a bizonyítás egyik eleméről, egy adat valódi vagy valótlan voltáról, a melynek összefüggése a bizonyítás többi elemeivel utalja az észt a bizonyítandó esemény megtörténtének vagy meg nem történtének megállapítására, illetőleg a ténybeli adatokkal vont ítéletre. E tekintetben Neszlang Mihály vallomása nem is áll egyedül, mert vádlottak ugyanígy nyilatkoztak Schreyer Lajos törvényszéki orvos előtt is, és ha két