Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

195 nevezett tanuk előadása, s természetszerű magyarázatot szolgáltat arra: hogy Balázs János miért haragudott nejére és leányára s miért tanúsított ellenük ezeknek nem tetsző szigorú bánásmódot ? másrészről ezen bebizonyított családi viszályban megállapítható a gyilkosságnak azon indoka, a mely özv. Balázs Jánosnét a Pintér Péter felbujtására vezette; tekintve, hogy vádlottaknak a vizsgáló biró előtt több izben és különböző időkben eszközölt kihallgatása alkalmával tett beismerő vallomásaikban több oly tények adatnak elő, a melyek az eljárás folyamán beszerzett egyéb bizonyitékok szerint kétségtelenül valók és megtörténtek, ezekről tehát vádlottak oly részletességgel s oly egybevágóan, a mint ez az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában igen helyesen kifejtve van, nem tudtak volna vallomást tenni, ha azoknál önmaguk cselekvöleg közre nem működtek volna, ezen vallomásuknak bizonyító erejét tehát a végtárgyalásoknál tett puszta tagadásuk meg nem dönti, s beismerő vallomásaiknak visszavonása csak akkor számithatna hitelre, ha kimutatnák, hogy azokat a cselekményeket, a melyek valóban véghezvitettek, s a melyeknek tényezőiül a vizsgálat folyamán magukat vallották, más valaki vitte véghez s hogy ők nem saját közreműködésük folytán, hanem valamely más módon jutottak azoknak tudomására, ezt pedig vádlottak nem tették, de ennek elfogadására a vizsgálat sem nyújtott semmiféle alapot; tekintve, hogy vádlottaknak azon állítása, hogy ellenük a vizsgálóbíró által kényszerítő eszközök használtattak volna, az eljárás adataival megczáfoltatott, s az elsőfokú bíróság indokolásában gondosan és alaposan összeállított adatokkal kimutattatott vádlottak azon állításának tarthatatlansága is, mintha a vizsgálóbíró az egyes vádlottak vallomásait nem saját bemondásuk szerint vette volna jegyzőkönyvbe; tekintve, hogy igaz ugyan, hogy a vizsgáló biró előtt 1889 január 26-án Pintér József azután tette az első beismerő valló mást, miután a vizsgálóbíró előtte azt állította, hogy Pintér Péter már bevallott mindent, s bevallotta azt is, hogy Pintér József volt a czinkos; az is igaz ugyan, hogy Pintér Péter az előtt ily vallomást még nem tett, hanem csak ezután, vagyis akkor, a midőn Pintér Péter, a fentebbi előzmény után tett vallomásában, a x3*