Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

156 és az értékpapírok kisorsolása után is beváltotta, mert ezen ténykedése sem bizonyítja, hogy arra kötelezve is volt, azt csakis felperes érdekében és helyette kezelési szempontból tette és pedig felperes jóváhagyása mellett, mert felperessel a folyószámlabeli kivonatát közölte és felperes nem is állítja, hogy a szelvénybeváltás ellen tiltakozott vagy kifogást emelt. Közömbösnek találta a kir. törvényszék azon körülményt, vajon alperes a kisorsolt záloglevelek beváltását felperes külön felhívására vagy a nélkül tette, mert utóbbi esetben is, nem kötelességét, hanem a vele üzleti összeköttetésben levő felperes érdekei megóvásaként tette azt, mely körülmény tehát alperes kártérítési kötelezettségének megállapítására befolyással sem bír. A pesti magyar kereskedelmi banknak yl. alatt kivonatos másolatban közölt alapszabályai értelmében, mely másolat helyességét felperes kétségbe nem vonta, a bank jogosított a záloglevelek kisorsolása után beváltott szelvényeknek megfelelő összeget a névértékbeli összegből levonásba hozni, mely intézkedés a záloglevelek tulajdonosaira nézve is kötelező, mert a záloglevél vétele állal a vevő és azt kibocsátó bank közt egy kétoldalú szerződés jött létre és a vétel ténye által a vevő a szerződés feltételeinek is alá vetette magát, illetve a feltételeket elfogadta, a szerződés jelzett feltétele a alatt csatolt ügyviteli szakaszok által, a záloglevél tulajdonosra előnyösebb módosítást nyert, mert a kisorsolt záloglevélnek megfelelő összeg után a bank tovább is kamatot fizet, ha nem is az eredeti 6%-ot, hanem 3%-ot. Mindezekből nyilvánvaló, hogy alperes, midőn a beváltásnál a z'l. alattiban kitüntetett és felperes által különben számszerűleg kifogás alá nem vett 7277 frt 10 krnyi összeget, mint a kisorsolt záloglevelek beváltási összegének megfelelőt elfogadta, nem követett el mulasztást, mert a pesti kereskedelmi bank annál magasabb összegnek kifizetésére köteles nem volt, igy elesik tehát felperes által vitatott másik kártérítési jogalap és annak következtében a kir. törvényszék felperest alaptalan keresetével elutasította. A budapesti kir. ítélő tábla: Az e.-b. ítéletét helybenhagyja. Indokok: Keresetének jogalapját bizonyítani tartozó felperes az általa felhozott állitások igazolása végett kereskedelmi szokásra nem hivatkozott, sőt a vitás kérdést illetőleg ilyennek létezését