Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

155 szerint, hogy az állagában kárt és értékcsökkenést ne szenvedjen. Ezen kötelezettsége a dolog természetéből folyik, mert a zálogtárgy az ö birtokában és örizetében áll és igy a zálogtulajdonostól meg van vonva annak lehetősége is, hogy a zálogtárgy tekintetében annak állagának épségben tartása felett függetlenül annak birtokától őrködni lehet, mig a jelen esetben, midőn felperes, kiről felteendő, hogy a zálogba adott értékpapírok sorsolási számukat magának feljegyezte, minden nehézség nélkül nyilvántarthatta a kisorsolásukat, ezen nyilvántartás általi őrködés és gondoskodás a zálogtartó hitelezőre nem háramol, ha csak aziránt a szerződő felek közt külön megállapodás létre nem jött, de ilyennek létrejöttét felperes nem is állítja. A kir. törvényszék a zálogtartó hitelező jelzett gondosságát tehát csak annyiban tartja kötelezőnek, a mennyiben a tárgy birtoklása nélkül, annak állagának épségben tartása nem eszközölhető, a birtoklás nélkül lehetséges gondoskodás a zálogtulajdonost terheli, mint kinek érdekében áll első sorban, tulajdona felett őrködni és azt értékcsökkenéstől megóvni. Nem látta azonban a kir. törvényszék kizártnak annak lehetőségét, hogy kifejlődött általános kereskedelmi szokás alapján a pénzintézetek hason körülmények közt a sorsolások nyilvántartását és a kisorsolt értékpapírok beváltását külön megállapodás nélkül is eszközlik. Annak kiderítése czéljából rendelte el 67903 sz. a. végzésével a prts. 211. §-a alapján szakértők meghallgatását. A szakértők véleménye ilyen általános és igy alperesi banküzletet is hason ügyletekben kötelező kereskedelmi szokás fenforgását nem állapítja meg, mert tapasztalatuk szerint egy helybeli intézet sem ismeri el kötelességének a nyilvántartást s annak elmulasztásából eredő károkért felelősséget nem vállal és igy a kir. törvényszék nem látta bizonyítottnak, hogy alperes a nyilvántartást eszközölni köteles volt, ebből tehát az következik, hogy ha a kisorsolás figyelmét kikerülte és abból felperesre kár is háramlott alperes annak megtérítésére nem kötelezhető, mert a kisorsolt zálogleveleket nem volt köteles beváltani felperesnek külön felhívása nélkül. Felperesnek kártérítési kötelezettsége meg nem állapitható azon körülmény alapján sem, hogy a szelvényeket lejáratuk idején