Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

136 állott, találkozott, a hóna alatt tartott vasasvégü bottal, mielőtt ez ellen védekezhetett volna, homlokon ütötte, ez által rajta oly súlyos sérelmet ejtett, hogy nyomban összerogyott, csak többszöri segélykiáltására érkezett Dombi István és Rozogi Istvánné a helyszínére, kiknek segélyével volt csak képes lakására menni, hol a nyomban igénybe vett orvosi segély daczára is szenvedett sérelme 25 napi gyógykezelést vett igénybe. Sérelmének minőségét és gyógytartamát az 1. nsz. a. mellékelt rendőri előnyomozati iratokhoz csatolt 3 rendbeli orvosi látlelettel igazolja. Vádlott ez ügyben kihallgattatván, ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán nemcsak azt vette tagadásba, hogy panaszost a kérdéses időben és helyen bántalmazta és az orvosi látlelettel igazolt súlyos testi sértést ö ejtette volna, de tagadásba vette azt is, hogy sértettel a kérdéses időben és helyen találkozott s igy a panaszolt sértést okozni alkalma lett volna és tanukkal kívánja igazolni, miszerint a tett elkövetése idejében a helyszínén sem lehetett, a bűnjelként lefoglalt vasasvégü bot pedig nála sem volt. Minthogy azonban ezzel szemben beismeri azt, hogy sértettel valóban ellenséges viszonyban volt, mert egymással peres viszonyban is állottad, de azt sem tagadja, hogy egy alkalommal késő este panaszos öt a saját lakásán feleségénél találta, ily körülmények között, a melyből benne azon gyanú támadt, hogy azzal tiltott szerelmi viszonyt folytat, minthogy továbbá Dombi István tanú oizonyitja, miszerint a panaszolt eset idejében éppen sértett utczájában látta vádlottat, ki hóna alatt egy hosszú botot vitt s rövid idővel előbb sértettel is találkozott, a kik egymással szemben menvén, feltétlenül találkozniok kellett, s miután tudta azt, hogy ezek egymással ellenséges viszonyban állnak, szintén tartott tőle, hogy találkozás esetén köztük az összeütközés alig lesz kikerülhető és mig ezen gondolatokkal foglalkozott, s a mikorra számítása szerint találkozhattak, már is hallotta sértett segélykiáltásait, mire ez a helyszínére ért, sértettet fejéből vérezve a földön fekve találta és nyomban elpanaszolta, hogy őt Váradi György ütötte le. Minthogy továbbá Rozogi Istvánné hasonlókép igazolja, miszerint ugyanazon időben előbb sértettet, majd vádlottal, helyesebben egy előtte ismeretlen férfival ő is találkozott, ki hóna alatt egy hosszú botot tartott, ki a «Borkák» utczája, illetve azon utczán