Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

7i Tekintettel pedig az 1874: XVIII. tcz. 2. §-ának következő intézkedésére u. m. «ha az elhalt egyén valakinek eltartására vagy neveltetésére törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles, ennek tartási és illetőleg neveltetési költségei, a mennyiben azok a halálozás következtében tőle elvonatnának, a vállalat által fizetendők», — felperes két körülményt tartozott volna igazolni, nevezetesen azt, hogy az elhalt őt tényleg tartotta s igy a halálozás következtében az addig élvezett tartás tőle elvonatott, továbbá azt, hogy az elhalt a tartásra a törvénynél, illetőleg törvényes gyakorlatnál fogva köteles volt. Felperes azonban a jelzett körülmények egyikét sem igazolta. Nevezetesen a hit alatt kihallgatott Némethy Kálmánné s társai tanuk csupán arról birnak tudomással, hogy felperes elhalt leányának háztartásában részesült tartás- és ellátásban, de hogy felperes járult-e vagy sem a háztartási költségek fedezéséhez, erről tanuk tudomással nem birnak, Némethy Kálmánné és Kállay Béláné tanuk pedig felperestől és az elhalttól hallották azt, hogy felperes a háztartási költségekhez nem járult. Minthogy pedig felperes maga is beismeri, hogy mint államhivatalnok özvegye, a m. kir. állampénztárból évi 350 frt nyugdijat kap, s igy annyi jövedelemmel rendelkezik, a mennyi a legszükségesebb kiadásai fedezésére elegendő : fentebb idézett tanúvallomásokkal nem tekinthető bebizonyitottnak az, hogy felperes az elhalt háztartásában ingyenes ellátásban részesült volna. De különben is tekintettel arra, hogy a fentebb előadottak szerint felperes az állampénztárból 350 frt nyugdijat élvez ; tekintettel továbbá arra, hogy saját előadása szerint az elhalt őt azon keresményéből tartotta volna, a mit kézi munkája után szerzett; tekintettel végül arra, hogy a törvényes gyakorlat szerint a gyermek csak a szegénységben levő szülőt köteles tartani: felperesnek és az elhaltnak vagyoni viszonyait összevetve felperest oly szegénységben levőnek, a kinek eltartására az elhalt a törvényes gyakorlatnál fogva kötelezve volt volna, tekinteni nem lehet, hanem az elhalt által esetleg nyújtott segélyezés gyermeki szeretetből származó segélyezésnek veendő, az ily természetű költségek megtérítésére pedig a hivatkozott tcz.-nél fogva a vállalat kötelezve