Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

69 becsatolt adásvételi szerződéssel kívánták bizonyítani, a melynek 3. pontjában az eladó beismeri, hogy az egész vételár kifizettetett. Habár való az, hogy az adásvételi szerződésben az eladó a vételár kifizetését beismeri és habár dr. T— — Béla tanú bizonyítja azt, hogy a vételár előtte az adásvételi szerződés kiállítása alkalmával értékpapírokkal teljesen kifizettetett, mégis mindezt a jelen esetben még részbizonyitékul sem lehetett elfogadni, mert alperesek a végrehajtás foganatosításakor jelen voltak és a becsatolt végrehajtási jegyzőkönyv tanúsága szerint az iránt, hogy Kuszi Andrásnak lefoglalt 3000 frt vételár-követelése fenáll-e és mennyiben áll fen, az alperesek nyilatkozattételre felhivattak és akkor az 1. r. alperes a nyilatkozattételt megtagadta, a 2. r. alperes pedig oda nyilatkozott, hogy a vételár még kifizetve nincs, illetve, a mennyiben a követelés még fenáll, azt annak fogják kifizetni, a kit illet. A 2. r. alperesnek eme nyilatkozatával szemben tehát arra nézve, hogy Kuszi Andrásnak 3000 frt vételár iránti követelése a végrehajtáskor már fenállott, sem az adásvételi szerződés, sem pedig dr. T— — Béla tanú vallomása bizonyítékul el nem fogadható. Más bizonyíték hiányában tehát felperes által kinált és alperesek által elfogadott főesküvel való bizonyításnak van helye. Minthogy pedig a 2. r. alperes a végrehajtáskor tett nyilatkozata szerint a lefoglalt követelés a végrehajtáskor egészben fenállott, de hogy az mennyiben áll fen, meg nem jelölte, meg kellett engedni alpereseknek azt, hogy a főeskü letétele előtt megjelölhessék esetleg azt az összeget, a melyet a vételárból Kuszi Andrásnak lefizettek és az esetben csak arra kellett kötelezni alpereseket, hogy a főesküt a lefizetettnek kijelölt összegre tegyék le, a mely esetben csak az ekkép még fenállónak mutatkozó összegnek a megfizetésében voltak elmarasztalandók. Az elsőbiróság Ítéletét tehát a rendelkezési részben foglaltakhoz képest megváltoztatni kellett. (1891 okt. hó 27. 15804. sz. a.) A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik az abban felhozott indokoknál fogva annyival is inkább helyben, mert felperes az elsőbiróság ítéletének azon rendelkezését, mely szerint az alperesek védelmét félig bizonyítottnak elfogadta és ehhez azoknak pótesküt itélt, felperes nem neheztelte, következőleg nem lehet ezen Ítéletet a