Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

54 65 frtnyi vételárát sértettől két részletben már egészen átvette, azon jogszerű meggyőződést keltette fel sértettben, hogy ö a szecskavágó árában vádlottnak már nem tartozván, azt sem egészben, sem részben újból többé nem kell megfizetnie; tekintve, hogy sértett ezen meggyőződése mellett és járatlansága folytán is a már kifizetett váltót vádlottól vissza nem kérvén, vádlott ezt arra használta fel, hogy a váltót saját tartozása részbeni fedezésére a Ph. Mayforth & Comp. bécsi czégre forgatta, ez pedig a reá forgatott váltót sértett ellen a bécsi cs. kir. kereskedelmi törvényszéknél beperelvén, illetőleg sommás fizetési meghagyást kieszközölvén, ezen végzés jogerőre emelkedése után, hátralékban levőnek állított összegnek és a perköltségeknek behajtását érvényesítette ; tekintve, hogy vádlott a 65 frtnyi váltó összeg második részletének a 32 frtnak kézhezvételét is a postai felszólamlás alkalmával 1891 január 31-én aláírásával elismerte; tekintve, hogy ezen postai reclamatio alkalmával okvetlenül reá kellett jutnia, hogy a kérdéses váltó teljes értéke a sértett által már kifizetve lett; tekintve, hogy az esetben, ha mint vádlott állítja, a kétszer követelés, illetőleg sértettnek a kitett összeg kétszeri megfizetésére való kényszerítése vádlottnak erre irányzott szándékán kívül s csupán azon indokból származott volna, hogy ő a fizetés második részletének teljesítését könyvébe bejegyezni elfeledte s a váltót ezen tévedése folytán forgatta a nevezett bécsi czégre, ez esetben az emiitett postai reclamatió alkalmával, s midőn vádlott a postahivatalnak tényleg felvilágosítást is adott, hogy a kérdéses összeget a postahivatal csakugyan az ő kezéhez juttatta, és hogy ő azon pénzt tényleg fel is vette, látnia és meggyőződnie kellett, hogy a váltó egész értéke már előbb le lett fizetve, s hogy tehát ő a «Ph. Mayforth & Comp.» czégre egy oly váltót forgatott, a melynek teljes értékét ő (a vádlott) már a forgatás előtt felvette, a melyből tehát neki már a forgatáskor nem volt semmi követelési joga ; tekintve, hogy vádlott kiemelt mentségének való gyanánt elfogadása esetében ő neki azonnal, a mint a fentebb kiemelt tények után állítólagos tévedése eloszlattatott s ő a valódi tény-