Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)
'3 Tóth Józsefné özvegyi jogát a hagyatéki vagyonhoz mérten korlátoztatni kívánják, másrészt e perben bizonyítani törekszenek, miszerint ugy Tóth Julianna, mint Rozália a végrehajtást szenvedett ifj. Tóth József által már a szülői házból történt eltávozásuk alkalmával létrejött egyezség szerint kielégítést nyervén, az összes hagyatéki vagyon ifj. Tóth Józsefet illeti, kinek feltétlen jogát egyedül az első örökhagyó hátrahagyott nejének özvegyi joga korlátozhatja. Az özvegyi jog megállapítása után e perben azon körülmény bírálandó el, hogy minő értékek képezték néhai id. Tóth József hagyatékát és mennyiben igazolták felperesek alperesi tagadással szemben azon állításukat, hogy ifj. Tóth József egyenjogú örököstársai : Julianna és Rozália már korábban kielégíttetvén, a hagyatéki egész vagyon ifj. Tóth Józsefet illeti? Id. Tóth József hagyatéki vagyona mennyiségének megállapításáról, mivel a hagyatékáról felvett leltár befejezetlenül maradt és egyéb bizonyíték felperesek által felhiva nem lett, el kellett fogadni az 1887. évi márcz. 27-én 97. sz. a. tárgyalási jegyzőkönyvet, mely alperesek által aláíratván, ellenük a trvk. rendt. 166. §• alapján bizonyít, felperesek pedig annak ellenkezőjét mivel sem igazolták. Ezek szerint néhai id. Tóth József hagyatéki vagyona 389 frt 90 kr. ingóságban és 1728 frt becsértékü ingatlanban vétetvén fel, azt ezen összegében megállapítani kellett. Az özvegyi jog megállapodásokkal elintézve nem lévén, az 1870: XVI. tcz. 18. §. rendelkezése szerint egy gyermekrészben volt meghatározandó a hagyatéki vagyon egynegyed részében. Negyedrendű alperes nem vette tagadásba, hogy a D. alatt becsatolt adóslevélre vezetett nyugtákat aláirta s hogy az azon látható aláírás ö tőle származott; azon okiratot, mint a tulajdonjog megszerzésre alkalmast, kifogásolta s az abban foglalt összegeket örökségi jutalékába beszámittatni kívánta. Tekintve azonban, hogy a D. a. okiratban IV. r. alperes határozottan oda nyilatkozik, miszerint a 458 frt lefizetése mellett elhunyt édes atyja id. Tóth József hagyatéka után fivére által teljesen kielégítve van s hogy azon összeget felvette, maga is beismeri és igy nem egy, az örökségbe beszámítandó részletfize-