Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

348 ratni szokott, ö köteles fentartani. Kifogást emel a B. a. tlkvi kivonat ellen, mert az véglegesitve nincs és mert az hibás felvételen alapszik. A B. alattival szemben becsatolja a kisajátítási összeirási jegyzéket, mely a B. a. alapjául szolgál és a 4 /. alatti jegyzökönyvet, melyben felperes a jelzett ut fentartása tekintetében az alperes által fizetett 1000 forint ellenében kötelezettséget vállalt. Tagadja a C. és D. alattiak bizonyító erejét. A felperes által szolgáltatott bizonyítékok alperes utfentartási kötelezettségének megállapítására, mint döntő körülményre elegendő támpontot nem szolgáltattak. Tény ugyanis, hogy a Z. a. ut a kisajátított, tehát alperes tulajdonát képező területen létezik. Ezen útra nézve felperes jogos szolgalma abban áll, hogy azt használja. Kérdés tehát, hogy ki tartozik ezen utat fentartani ? Kétségtelen, hogy felperes oly tényt, melynél fogva alperes kötelezte volna magát arra, hogy az utat fentartani fogja, nem állit. Ennek hiányában pedig magánjogunk jogszabályai szerint a szolgalom tárgyának fentartása rendszerint a szolgalomra jogosítottat terheli, a szolgalom csak arra kötelez, hogy alperes tűrni tartozik, hogy felperes az utat használja, de ennél többre, tehát cselekvényre a tulajdonost nem kötelezi. Ha tehát felperes álláspontjára helyezkedve, a központi tlkvben az foglaltatnék is, hogy az utfentartás kötelezettsége alperest terheli, ezen tlkvi bejegyzés sem jogalkotó ténynek, sem pedig bizonyítéknak el nem fogadható. De a B. a. Z.-ve\ jelzett ut alatt kétféle utat ismer: a birtoklapon átjárót és hazajárót, a szolgalmak jegyzékében a fentartási kötelezettség csak az átjáróra vonatkozik, az átjáró nyelvtani értelme pedig csak az lehet, hogy az jelen esetben a pályatesten keresztül megy. Miután pedig ezen átjárót alperes is használja, mert a vonat azon közlekedik, s mert a közlekedés hiányából felmerülendő károkért csak alperes lehet felelős, könnyen érthető, hogy miért vállalta el ezen ut fentartását. Felperesnek tehát azt, hogy az átjáró ettől eltérő értelemmel bír a felek közti megállapodásnál, bizonyítania kellett volna, nem pedig egyszerűen tagadni az alperes által előadottakat. A mi a C. és D. alattiakat illeti, ezekből csak az következik, hogy a közigazgatási hatóságok alperest arra kötelezték, hogy a B. a. alapján ezen utat jövőre nézve a telekkönyv kiiga-