Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

345 végtárgyaláson történt kihallgattatásának végén nyilvánított az az állítása, hogy férjét az Olvasókör szobája melletti vendégszobába, tehát a télen leginkább használt helyiségbe, a melyben ágy sem volt, vitte be. És végül minden esetben megoldatlan marad a pinczebeli sírgödör használata, melyben egy csomó haj, egy darab csont és hus találtatott és ezzel kapcsolatban az a kérdés, vajon állítása daczára egymaga képes volt-e a holttestet ide-oda szállítani ? Mindez adatokból tehát kitűnik, hogy Samsal Mijáné saját cselekvőségének egyes lényeges mozzanataira nézve még most sem tett őszinte vallomást; Drakulics Sándor ártatlanságára vonatkozó vallomása azonban elfogadhatónak mutatkozik, mert nem létezik arra mutató adat, hogy a vallomás valamely közte és a távol fegyházban letartóztatva volt Drakulics közt létrejött egyetértésnek volna folyománya s hogy egyáltalán őt (Samsal Mijánét) e vallomásnak tételére bűnös lelkiismeretének ösztönzésén kivül egyéb ok indítaná és mert nem utasítható el valótlan gyanánt Samsal Mijánénak az az állítása sem, hogy Drakulicsot az alapperbeli eljárás folyamán azért vádolta ártatlanul is, mert a korcsmába való visszatérése gyanússá tette és ennek terhelése által a halálbüntetéstől szabadulást reménylett. Samsal Szávának az újított perben tett az a vallomása, hogy atyjának megöletését nem látta, teljesen aggálytalannak mutatkozik, mert a távoli fegyintézetbe elzárt anyának és a fiúnak az az egyértelmű előadása, hogy az alapitéletben kizártnak vett kitanitás előzőleg a zsablyai és újvidéki fogházakban vagy legalább az utóbbiban mégis megtörtént, megczáfolva nincs. Ezekhez járul, hogy az ujitott perben még a Drakulics Sándornak feltűnő sápadtságára, gyanús viselkedésére és nyilatkozataira vonatkozó hit alatti vallomások is bizonyító erejöket elvesztették, a mennyiben oda módosultak, hogy a korcsmárosnéval Drakulics Sándor és mások egyébkor is beszéltek, hogy a zárórát valószínűleg Kuczurszki Koszta vagy Jeszinvér Gyóka őrtársak hirdették ki és Drakulics Sándor csak azután sürgette a vendégek elmenetelét, mert egyikök Sokics Sándor ittas volt és az asztalt ütötte ; hogy Drakulics Sándor, kiről Kuczuroczki Koszta az alapperben azt vallotta, hogy a korcsmából hazamenet sápadt volt, ugyanazon tanúnak az ujitott