Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

344 déses bűntett elkövetésére. Ezek szerint tehát az alapperbeli Ítélet alapjául szolgáló egyik gyanuok el nem oszlattatott; ehhez járul, hogy Samsal Mijánénak az ujitott perben tett egyéb vallomása is a mutatott megbánás daczára megbizhatlannak látszik, a mennyiben eltekintve az alapperben kifejtett gonoszságától és ravaszságától, most sem derítette ki a valót, sem az elkövetésnek, sem a hulla elrejtésének helyére nézve. Ugyanis az alapperben azt adta elő, hogy férjének holttestét a télen nem fűtött nagy korcsmaszobában találta fel, mig az ujitott perben azt állítja, hogy férjét a folyosón ütötte fejbe, holott a tett után pár óra múlva, a kis korcsmaszoba padlóját mosatta fel és falának egy részét meszelte be, azét a szobáét, a melyben férje utoljára mulatott és részegen visszamaradt, a melyben a szemle a vérnyomok eltüntetését vélte megállapithatóknak, s a melyben — miként fiát is betanította — a véres tett valószínűleg elkövettetett. Még kevésbé megbizható Samsal Mijánénak az az előadása, mely a férje irányában ennek leütése után és különösen elrejtése végett követett eljárására vonatkozik. A vámos-mikolai kir. járásbíróság által történt első kihallgatásakor ugyanis azt adta elő, hogy férje már a folyóson meghalt s csak azután vitte egy lakatlan szobába. Az újvidéki kir. törvényszék vizsgáló birája előtt pedig azt mondá, hogy a folyosón még nem halt meg, mert hörgött, nem is tudta, hogy meg fog halni, igy hurczolta be férjét a hátulsó háló szobába és a padlón subájával betakarta, az ajtót pedig egész napon zárva tartotta, abban a hitben, hogy ha magához tér, majd zörgetni fog. Holott Krautwirth Mihály kőmivesnek vallomásából kitűnik, hogy ez február 3., 4., 5. és 6-ikán egész nap ebben és a szomszéd helyiségben az ajtók kitörésével és áthelyezésével foglalkozott, a test tehát ott a földön nem fekhetett, hanem legfelebb — mint a végtárgyaláson előadja — az ágyban betakarva, a mire az ágynemű és a közte levő női ruhák véres volta is vall, de ez esetben meg az szorul elfogadható felvilágosításra, hogy miért nem eresztette be február 5-ikén este Peics Mita tanítót és Bajázston Zsivkó községi Írnokot az Olvasókör szobájába, mely a rendelkezésére álló helyiségeknek ellenkező végén van ? De mindezen vallomásával ellenkezik az ujitott