Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

336 melyek szükségesek a keresk. törv. értelmében ahhoz, hogy valaki szövetkezeti taggá váljék, fenforognak. Bebizonyítást nyert ugyanis egyrészről az, hogy alperes a szövetkezet tagjai közé való belépéshez a kereskedelmi törvény 224. §. értelmében szükséges Írásbeli nyilatkozatot mint kiskorú Ökrös Márton kezese kiállította, mert alperes a C. a. eredetben csatolt belépési nyilatkozatnak általa történt aláírását beismervén, az a prts 166. §. értelmében mint valódinak elismert, alperes ellen a belépésre irányuló ajánlat megtételét teljes bizonyíték erejével igazolja, az a kifogása pedig, hogy kezességéből öt kötelezettség nem terheli, nem volt figyelembe vehető, mert kiskorú érdekében vállalt kezesség egyetemleges kötelezettséget eredményez és így alperes teljesen ugyanazon helyzetben van, mintha saját személyében vállalt volna tagsági kötelezettséget. De beigazolást nyert másrészről az is, hogy a belépési nyilatkozatba foglalt ajánlat felperes szövetkezet által elfogadtatott és erről alperes értesítve is lett, a mennyiben alperes nyíltan beismeri elleniratában azt, hogy felperes szövetkezet tagjai közé felvétetett, a felvételről való értesítést pedig — tekintettel arra, hogy sem a törvény, sem az alapszabályok az értesítés valamely különös módját meg nem határozzák, — eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy alperes saját beismerése szerint tagsági viszonyának megszüntetése végett felperes szövetkezetnél lépéseket tett, mely ténye a taggá felvételről való értesülést feltételezi. Mégis daczára annak, hogy alperesnek a szövetkezet tagjai közzé való felvétele bebizonyítást nyert, elutasítandó volt felperes keresetével és pedig azért, mert alperes bebizonyította azt, hogy tagsági viszonya az igazgatóság által az 1889. év tavaszán történt felmentés következtében megszűnt. Ez irányban alperes azt állította, hogy Szatmáry Imre, a ki az összes nagy-bajomi tagoknak, köztük alperesnek is megbízottja volt, az igazgatóságnak kijelentette, hogy a szövetkezet nagybajomi tagjai és köztük alperes is a szövetkezet tagjai közül kilépnek, melyre válaszolva az igazgatóság egy 1889. év tavaszán kelt levelében a szövetkezet nagy-bajomi tagjait a tagsági kötelezettség alól feltétlenül felmentette. Alperesnek ez az állítása teljes bizonyítást nyert és pedig az állítás első része, hogy t. i.