Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

331 Indokok: A vizsgálat adatai szerint B. Gyula panaszosnak az 1884. év folyamán pénzre levén szüksége, váltókat állított ki, a melyeket M. Jakab közvetítésével értékesített. A vádlott K. Lajos 1885. év május haváig a panaszlott tudomása szerint 5000 frtot, miglen a vádlott állításaként 7000 frtot adott M. Jakabnak, s erről 10,350 frt értékű B. Gyula által elfogadott váltókat kapott, később pedig e váltók összege már 12,500 frtra emelkedett. Vádlott tagadja, mintha ö B. Gyulával közvetlen összeköttetésben állott és annak uzsora kamatokra pénzkölcsönt adott volna, állítván hogy a kérdéses váltókat, a melyeket neki M. Jakab megvételre ajánlott, mint bármely más árut megvásárolta és érettük oly árt fizetett, a melyet azok, nézete szerint, megértek. Minthogy a vádlottnak azt a védekező állítását, hogy panaszossal 1885. évi április utolján történt összeszámolásig személyesen nem érintkezett, az utóbbi is beismeri, ama körülmény valódisága pedig, miszerint M. Jakab B. Gyula-féle váltókat, a helybeli piaczra hozva, azokat elárusítani iparkodott, W. Károly, Sch. Gerzson és W. Márton meghitelt tanuk vallomásával támogattatik : nem tekinthető megállapítottnak, hogy a vádlott és panaszos közt váltóügylet létesült és hogy ekként vádlott az uzsora előnyeit váltó alakjában előre ki is kötötte volna. Tekintve továbbá, hogy a fent leirt módon megszerzett váltók által vádlott javára kilátásba helyezett túlságos vagyoni előnyök a panaszosnak anyagi romlását előidézni abból az okból sem voltak alkalmasak, mert panaszos, mint azt maga előadja, valamint jelenleg, ugy már akkor is, a mikor váltóit értékesítette, teljesen vagyontalan volt, a panaszos részéről szorultságának indokolására felhozott ama körülmény pedig, hogy egy növel folytatott bensőbb viszonyból felmerült kiadások fedezésére szükségelte a váltókért kapott pénzt, oly kényszerhelyzetnek, a mely a törvény által megkívánt szorultságot magában foglalná, nem minősíthető s végre tekintve, hogy vádlott tagadása ellen igazolható nem volt, hogy a panaszos könnyelműségét, miután az személyesen nem ismerte s vele nem érintkezett, felhasználta volna, a vádbeli cselekmény az uzsora vétségének alkatelemeit nélkülözi, minélfogva vádlott, ki különben is uzsorás vagyoni elő-