Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

237 nak eddigi büntetlen előéletét s Nóvák Istvánnal való tilos szerelmi viszonya által előidézett izgatott kedélyállapotát s ehhez képest az elsőbiróság által megszabott büntetési tételt csak a. felsorolt enyhítő körülmények kellő méltatásával találta elfogadandónak. Nóvák István 2. r. vádlott ellenében határozott tagadásával szemben annak bizonyítására, hogy Mozsik Nikolajné 1. r. vádlottat ő bizta volna meg a felesége megölésével, valamint annak igazolásával, hogy a Mozsik Nikolaj részéről panaszolt lopást ő követte volna el, semmi közvetlen bizonyíték fel nem merülvén, maga a Mozsik Nikolajnéval ennek férje, ugy saját feleségének tudomásával éveken keresztül folytatott tilos szerelmi viszony, valamint az általa Mozsik Nikolajnak eladott lóról szóló állítólag Mozsik Nikolajnak átadott és ez által az ellopott pénztárczába tett és a lopás után II. rendű vádlott birtokában megtalált lólevél pedig mindkét vádbeli cselekmény tekintetében II. r. vádlott terhére oly távoli gyanuokot szolgáltatnak, hogy azok alapján bűnössége és pedig a lopás tekintetében annyival kevésbé állapitható meg, mert a lólevélnek birtokában lételét elíogadhatólag indokolja azzal, hogy két lólevelet birván, azokat elcserélte, s Mozsik Nikolajnak nem az általa megvett vak lóról szóló, hanem a másik lólevelet adta át, melyet az irni s olvasni nem tudó Mozsik Nikolaj elfogadott. Nóvák Stefán II. r. vádlottnak bármelyik bűncselekményben való bűnössége tehát igazolva nem levén, az elsőbiróságnak felmentő ítéletét helybenhagyni kellett. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával: Mozsik Nikolajné vádlott a gyilkosság kísérlete miatt ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik, a terhére fenmaradt vétség főbüntetése 6 havi fogházban állapittatik meg, egyébiránt a kir. ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Sértett első ízben a község elöljárósága előtt következőképen nyilatkozott: «a szobában olyan sötét volt, hogy azt sem tudtam megkülönböztetni, vajon a menyem vagy valaki más közeledik ágyamhoz, midőn pedig menyem a konyhába ért, egy gyufát húzott a falon s ezzel a konyhába benézett, láttam, hogy egy nő szökik ki a szobából, a ki már kimenő félben levén, nem volt felismerhető.»