Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

238 Ugyanő a vizsgálóbíró előtt is azt jelentette ki, hogy *sötétben a merénylőt nem ismerte fel és csak azt látta, hogy midőn segélykiáltásaira menye a konyhába érve egy gyufát gyújtott, a nyitva volt konyhaajtón egy szürke subás, kék szoknyás nő futott ki, s hogy nő volt, azt abból is gyanítja, mert feje kendővel volt bekötve, kezei férfi kezeknél kisebbek voltak s egy férfi mindenesetre erősebb, mint a milyennek a merénylőt a dulakodásban tapasztalta*. A sértettnek menye Nagy Petruné a vizsgálóbiró előtt első izben szintén ugy nyilatkozott, hogy «kinyitva az általam lakott udvari szoba ajtaját, az ajtó melletti falon gyufát gyújtottam, ennek világánál csak azt láttam, hogy egy fehéres szürke subás kék szoknyás nő siet ki a nyitott konyhaajtón, arczát nem láthattam, de termetéről Ítélve önmagam is Moszik Nikolajné vádlottnak vélem*. Ezután 16-od napra kihallgatásra jelentkezvén, előbbi vallomását félelem és izgatottságból eredetinek nyilvánítva azt oda módosította: «most határozottan kinyilvánítom, hogy én a kérdéses éjszakán Nóvák Stefánné szobájából kirohanó tettesben Mozsik Nikolajnét felismertem, mert az általam gyújtott gyufa világánál jól láthattam őt». A csendőrség jelentésében is az foglaltatik, hogy a sötétség miatt a most nevezettek egyike sem ismerte fel a tettest, sőt eme jelentés szerint nevezettek a csendőröknek azt mondották, hogy «az elmenekült egyénen fehér suba és barna szoknya volt*. Mindezekkel ellentétesen sértett a végtárgyaláson azt állította, hogy «a sötétség daczára felismerte bántalmazójában Mozsik Nikolajné vádlottat, a ki férjével évek óta szerelmi, véle pedig ellenséges viszonyban él, annálfogva, mert dulakodás közben érintette fésűjét (holott vizsgálati vallomása szerint a tettes feje kendővel volt bekötve), sőt arczát és termetét láttam, mert éppen akkor szaladt ki a szobámból, mikor Nagy Petruné gyufával a konyhába világított.* Ugyancsak a végtárgyaláson Nagy Petruné vizsgálati vallomását szintén a sértettel egyezőleg akként változtatta meg, hogy «gyufát gyújtott, annak világánál a sértett szobájából kirohanó tettesben Mozsik Nikolajnét felismerte s azt annyival biztosab-