Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)
i68 tekintve, hogy azon többlet a Btk. 379. §-ában meghatározott csalásnak képezi egyik lényeges ismérvét; tekintve, hogy ezek szerint a most kiemelt két büntetendő cselekménynek a törvényben meghatározott ismérvei alapján foganatosítandó egymáshoz viszonyításból kitűnik, hogy eltekintve az okirathamisitás eszmei objectumától és ennek csupán anyagi tartalmát tekintve, a magánokirathamisitás mindenkor a csalás kísérletét képezi, de azon büntetendő cselekmény a csalásnak a használatban nyilvánuló kísérletével be is van fejezve ; tekintve ennélfogva, hogy a midőn a magánokirat használata következtében a bűnösen szándékolt vagyoni haszon egyrészről s a vagyoni kár másrészről tényleg eléretett: ezen eredményt nem fedi többé a Btk. 402. §-a s ez nem is lehet többé a csalás kísérlete, hanem ez esetben — a hamis magánokirat által eléretni tervezett csalás — teljes befejezésre jutott ; tekintve, hogy ez esetben a Btk. két külön rendelkezése sértetvén meg, az egy cselekvöségü eszmei bűnhalmazat esete áll elö; tekintve továbbá, hogy nem fogadható el a másodfokú bíróságnak azon indokolása, hogy miután a Btk. 336. §. 3. pontja szerinti lopás esetében a magánlak megsértése, a 349. §. 2. pontja szerinti rablás esetében pedig a szándékos emberölés kísérlete, vagy a súlyos testi sértés szintén elkövettetik, ily esetekben azonban az eszmei bűnhalmazat meg nem állapittatik, ebből azt következteti, hogy a halmazat a fenforgó magánokirathamisitás esetében sem volna megállapítható, mert a mint a kir. tábla érvelése szerint a betöréses lopás esetében a tettesnek azon cselekvősége, hogy nemcsak bemegy, hanem betör az idegen lakásba, vagy más helyiségbe, s azonfelül még másnak ingó dolgát is eltulajdonítja, szintén nem képez eszmei bűnhalmazatot ; tekintve ugyanis a másodfokú bíróság ítélete ezen indokának azon felette téves voltát, mely szerint nem ismeri fel a különbséget azon eset között, a midőn maga a törvény által egy osztatlan egészbe, egy törvény szerinti «egységbe* lévén foglalva, két egyébként külön-külön büntetendő cselekményt megállapító cselekvőség — delictum complexum — és az ekként egyesitett két vagy több cselekmény büntetése is, tekintettel ennek vala-