Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

1*3 ki, és azzal védekezik, hogy ö csupán Bohor István kérelme és azon ígérete folytán, hogy neki néhány liter bort fog érte fizetni, de rosz szándék nélkül irta a váltóra Bohor István sógorának Jakabfi Györgynek a nevét s ö a felvett pénzből tényleg nem is kapott egy krajczárt sem. Tekintettel azonban arra, hogy Grahovecz Koholi Józsefnek ezen védekezése már önmagában is teljesen lehetetlen, mert olyan értelmes és furfangos emberről, mint a milyennek Grahovecz Koholi József vádlott a végtárgyalás folyamán is tapasztaltatott, egyátalán nem tehető fel, hogy ne tudná, miszerint akkor, midőn valamely váltóra akár elfogadói, akár forgatói minőségben idegen nevet ir, s ezen váltó érvényesítés végett a takarékpénztárnak átadatik, okirathamisitást követ el, tekintettel arra, hogy vádlottnak az iránt annál kevésbé lehetett kétsége, mert társai Németh Ferencz és Bohor István is idegen nevek kikiáltása után mentek be a korláttal elkerített helyre az aláírások teljesítése végett; tekintettel arra, hogy a végtárgyalás folyamán megejtett iráspróbával kétségtelenné tétetett, miszerint a váltóra Grahovecz Koholi József nem Jakabfi György nevét, hanem Karlovics Ferencz nevét irta, mely körülményt különben Kaufmann Adolf tanú határozottan bizonyítja is és így kétségtelen, hogy Grahovecz Koholi József csak azért állítja következetesen, hogy Jakabfi György nevét irta a váltóra, mert ezzel kigondolt meséjét valószínűsíthetni véli, tekintettel arra, hogy Grahovecz Koholi Józsefet az okirathamisitásban vádlott társai mindhárman határozottan ugy terhelik, mint a ki nemcsak tervezője, de rendezője is volt az egész váltóhamisításnak, tekintettel arra, hogy vádlott azon védekezése, mintha ő csak pár liter borért irta volna alá a váltót, meg van czáfolva a vádlott társaknak azon határozott előadásán kivül, hogy Grahovecz Koholi József éppen ugy osztozott a felvett pénzen, mint Bohori István és Németh Ferencz, Zsigrai József tanúnak azon előadása által is, hogy a korcsmájában megjelent egyének előtt nagy csomó bankjegyet látott és vádlottak egyike a többiek jelenlétében két öt forintost váltatott és pedig az egyiket egyforintosokra, a másikat pedig tizkrajczárosokra, a mi csakis az osztozkodás megejthetése végett volt szükséges, tekintettel továbbá arra, hogy ugyancsak Zsigrai József előadása szerint neki 4 vádlott helyett nem egy egyén fizetett, hapem 11*