Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

i58 vallomása szerint, ha a Butykaiéknak valamivel tartoznak, ne fizessék meg, hanem tagadják meg tartozásukat. Minthogy ama ténykörülmény is nagyon gyanússá teszi 2. r. vádlottat, miszerint a vizsgálat rendjén tagadta, hogy ő az 1. sz. alatti okiratot aláirta, s olynemü megállapodás jött volna létre közte és Butykayék között, minő ezen okiratban foglaltatik, s bár az 1891 február 26-án tartott végtárgyaláson ismét azt adta elö, hogy ö jelen sem volt akkor, midőn ezen okirat kiállíttatott, tehát ezt alá sem írhatta : ezeknél fogva a kir. törvényszék szintén bebizonyitottnak vette, mikép másodrendű vádlott Halász Jánost bűnvádi ügyben hamis tanuzásra rábirni törekedett, mely cselekménye ellene a Btk. 222. §-ának első bekezdésébe ütköző büntettet állapítja meg. Az előadottak alapján Antoni Pálnét a Btk. 219. §-ába ütköző hamis eskü bűntettében, Antoni Pált pedig a Btk. 222. §-ának első bekezdésébe ütköző hamis tanuzásra rábírás bűntettében bűnösnek kimondani, ezért figyelemmel mindkét vádlottal szemben arra is, hogy cselekménye folytán joghátrány senkinek sem okoztatott, mint enyhítő s elsőrendű vádlottal szemben azon súlyosító körülményre, hogy daczára annak, miszerint már bünvizsgálat alatt állott a hamis eskü büntette miatt, roszhiszemü eljárását még tetézte azzal is, hogy a s.-szentpéteri 183. sz. tjkvben C. r. sz. a. özv. Butykay Jánosné javára 340 frt és jár. erejéig bekebelezett zálogjogot kielégítési végrehajtás utján kitöröltetett, s tekintettel ama tetemes joghátrányra, mely özv. Butykay Jánosnét i.r. vádlott hamis esküje következtében a polgári perből folyólag érte, őket az ítélet rendelkező része szerint büntetni kellett. (1891 szept. 30. 5356. sz. a.) A kassai kir. itélő tábla: A kir. ügyésznek semmiségi panaszát elveti, a kir. törvényszék Ítéletét pedig helybenhagyja. Indokok: A kir. ügyésznek semmiségi panasza elvetendő volt, mert a kir. törvényszék nem sértette meg az eljárásnak alakiságát akkor, midőn a sértettnek meghiteltetését mellőzte. Az ügy érdemére nézve a kir. itélő tábla az elsőbiróságnak ítéletét helybenhagyta az abban felhozott indokok alapján. (1892. évi január 20. 3150. sz. a.) A kir. Curia: A kir. itélő tábla ítéletének azon része, mely a kir. ügyésznek a kir. törvényszék által az 1891 febr. 26-án tar-