Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

is; tekintve, hogy bár az i. sz. a. okiratot szintén előttemező Gál József tanú nem emlékezik arra, hogy akkor, midőn ö ezen okiratot tanuminőségben aláirta, jelen volt-e Antoni Pálné is s ellátta-e a kézjegyével utóbbi ezen okiratot ? mindazonáltal az i. sz. alatti okirat valódiságát az 1891 február 26-án megtartott végtárgyaláson maga Antoni Pál is elismerte, s beismerte, hogy ezen okiratot sajátkezüleg irta alá, már pedig fel nem tehető, hogy most nevezett megengedte volna, miszerint az ö jelenlétében valaki Antoni Pálné kézjegyét hamisítsa s ily módon utóbbit ogtalanul kötelezettséggel terhelje: mindezeknél fogva a kir. törvényszék bebizonyitottnak látta, miszerint az 1. sz. a. okiratot előzőleg történt felolvasás után Antoni Pálné sajátkezüleg látta el kézjegyével s hogy ez által az ezen okiratban foglaltakat 1. r. vádlott elfogadta. Minthogy pedig elsőrendű vádlott jobb tudomása daczára az általa özv. Butykay János ellen lefolytatott törlési perben ezen bebizonyított ténynyel teljesen ellenkező főesküt tett, s ezen főeskü a per lényeges körülményére vonatkozott, minek következtében özv. Butykay Jánosné teljesen pervesztes lett, ennélfogva ellene a Btk. 219. §-ába ütköző hamis eskü büntette meg van állapítva. II. Antoni Pál a vizsgálat adatai alapján azzal terheltetett, miszerint azután, hogy özv. Butykay Jánosné Antoni Pálné ellen a bűnvádi eljárást megindította, az 1. sz. a. okiratot tanuminőségben aláirt Halász Jánost arra igyekezett reá birni, hogy az ellenokiraton látható névaláírása valódiságát a büntető per folyamán tagadja meg s nyilvánítja ezen aláírást hamisnak, a miért aztán nevezettnek előbb 5 frtot, majd később 10 frtot igért. Másodrendű vádlott tagadja ugyan, hogy Halász Jánost ily módon hamis tanuzásra reábirni igyekezett volna. Minthogy azonban Halász János eskü alatt vallja, miszerint Antoni Pál mintegy négy izben járt hozzá a végett, hogy öt rábeszélje a 1. sz. a. okiraton látható aláírása valódiságának megtagadására s ezért neki előbb 5 frtot, utóbb pedig io frtot igért, ő azonban Antoni Pálra nem hallgatott. Minthogy továbbá másodrendű vádlott Szeghö Péternét és Bernát Józsefnét is rábeszélni igyekezett, nevezettek eskü alatti