Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

123 tárgyát képezvén, ezen legfelsőbb bíróság által 501/890. számú Ítéletében szabályszerűségük bíróilag megállapítottaknak tekintendők ; s ezért e helyen bírálat alá nem vehetők ; Az elévülésre épített kifogás a váltótörvény 89. §-ához képest törvényes alappal nem bir, mert alperes Kardos J. az A. B. alatti váltóknak kibocsátója ellen a C. alatti hirdetmény szerint a csőd 1888 okt. 19-én rendeltetvén el, a D. a. csatolt 5351/890. számú végzéssel pedig a csőd 1890 június 28-án szüntetetett meg, az A. B. alatti váltók lejárta alperest csődben találván, az elévülés a csőd tartama alatt meg nem kezdődhetett, a csőd megszüntetése napjától a kereset beadásáig, vagyis 1890 szeptember 10-ig pedig a váltótörvény 85. §. 1. pontjában megszabott három havi határidő még nem telt el. Az óvás-közlés állítólagos elmulasztásának bizonyítása a váltó törvény 40. §-ánál fogva alperesnek állott volna kötelességében, e részbeni igazolatlan kifogása figyelembe nem vétethetett: mert felperes a postavevénynyel, tekintve, hogy jogában állott a két óvást egy boríték alatt elküldeni, igazolta, miszerint váltóbeli közvetlen előzőjét, Freund Mórt a váltótörvény 45. §-hoz képest a váltók ki nem fizetéséről kellő időben értesítette ; A Wiener-féle váltókra vonatkozó alperesi védekezés figyelembe nem vétethetett, mert az alperes által 7. alatt mellékelt okirat szerint a Wiener féle váltók biztosítékul adattak át felperesnek ezen kereset alapjául szolgáló váltók erejéig, e részben ezen kir. törvényszék is magáévá teszi a m. kir. Curiának 501/890. sz. ítélete indokaiban foglaltakat, melyek szerint a Wiener-féle váltók felperesnek biztosítékul vagy fedezetül szolgálnak ugyan, de azok felperest a kereseti váltók értékesítésében nem akadályoztathatják annyival kevésbé, mert alperes azt sem igazolta, hogy a felperes birtokában levő váltóknak értéke a Wiener-féle váltók értékének behajtása által vagy egyébként fizettetett volna. A 9. •/. alatti telekkönyvi kivonat is csak annyit igazol, hogy Freund Mór és neje ellen 1888 decz. 29-én kelt adóslevél alapján 1700 frt erejéig felperes javára a zálogjog bekebeleztetett, de felperesnek tagadásával szemben a kereseti követelésnek kifizetését, vagy törlesztését nem bizonyítja: a 8. alattiban is az egyik tanú a követelést adóslevél által kiegyenlítettnek, másik pedig biztosítottnak állította-