Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

05 biztosította felperes lakását, melyben anyja lakott, csakhogy ezen lakóházra vonatkozólag a tüzkárbiztositási kötvényt a jogok és kötelezettségekkel együtt 1887. évben felperes az alperestől átvette, mivel azon időtájban nagykorúsítva lett, az istálló és pajtára vonatkozólag azonban a felek közt semmiféle jogviszony a tűzkár elleni biztosítás tekintetében nem keletkezett. 1889. évi április hóban a kérdéses istálló és pajta leégvén, alperes a kárra nézve a biztosító társulattal, hol ezek 120 frtra voltak biztosítva, 80 frtban kiegyezett s azt meg is kapta, ezen összeget követeli most felperes. Nyilvánvaló ezen tényállásból, hogy alperes lévén lekötelezve a biztosító társulattal szemben, arról ö jogosan egyezkedhetett s a pénzt is jogosan felvehette a nélkül, hogy felperesnek számolnia tartoznék. Felperes sem a biztosítási dijak fizetéséhez nem járult, sem pedig alperessel szemben a biztosítási dijak fizetése iránt jogviszonyban nem állott, ennélfogva nem is tartozik a megállapított kártérítési összeget felperesnek kiadni. Érdekében állott felperesnek a tulajdon épületét nagykorúvá váltakor vagy önmagának újból biztosítani, vagy pedig a már alperes által befizetett díjtételek megtérítésével a vele járó jogokat is megszerezni, mint azt a lakházra vonatkozólag tette, ez esetben a kárösszeg is neki lett volna kiszolgáltatva ; hogy ezt tette volna felperes, nem lett bizonyítva, miért is őt alaptalan keresetével elutasítani kellett. A pécsi kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi, hogy 80 frt tőkét, ez után 1890. évi május 31-től járó 6% kamatot 8 nap alatt végrehajtás terhével felperesnek fizessen meg. Indokok: Alperes kifejezett beismerésével a prts. 158. §-a szerint bizonyittatott, hogy az a pajta és isiálló, melyet alperes tűzkár ellen biztosított, felperes tulajdonát képezi, hogy az említett épületek 1890. évi április havában leégtek, és hogy alperes a biztosító társulattal való kiegyezés után a keresetbe vett 80 frtnyi kárbiztositási összeget a biztosító társulatnál felvette. Tekintve, hogy a kárbiztositási összeg a biztosított tárgy egyenértékét képezi, s mint ilyen a károsultat, vagyis a tárgy tulajdonosát illeti, és tekintve, hogy alperes jelen esetben az által, hogy felperes épületeit tűzkár ellen biztosította, megbízás nélkül eljáró ügyvivőként lépett fel és e minőségében kötött biztosítási jog-