Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

az ingatlanra nézve a tulajdonjog öröklés czimén az ö (vádlott) javára telekkönyvileg bekebeleztetett, a miből nyilvánvaló, hogy vádlott a másodízben történt eladásnál rosszhiszeműen járt el és hogy ama eljárásának czélja jogtalan vagyoni haszon szerzése volt. (1891 okt. 19. 729. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbbfoku bírósági Ítéletnek részben való megváltoztatásával Szabó Katalin vádlott a Btk. 379. §-ában körvonalozott s a 380. §. szerint minősülő csalás bűntettében és ezzel eszmei halmazatban a Btk. 400. §-ának 2. pontjában meghatározott közokirathamisitás bűntettében mondatik ki bűnösnek s ezért a Btk. 95. és 383. §. alapján az alsóbbfoku bíróságok által megállapított 9 havi börtönbüntetésen felül 10 frt pénzbüntetésre s a Btk. 388. §. alapján 3 évi hivatalvesztésre s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére Ítéltetik. Indokok: Tekintve, hogy már magában az eladás és megvevés tényében e vádlottnak, mint eladónak a vevő irányában tett azon nyilatkozata foglaltatik, hogy ö az általa eladott ingatlant az erről kötött ügylet érvényre jutásától fogva a vevő tulajdonának elismeri s arra vonatkozólag a tulajdoni joggal járó semmiféle cselekedetet nem foganatosít és a tulajdonos akarata nélkül semmiféle rendelkezést nem tesz ; tekintve, hogy vádlottnak ezen, habár hallgatólagos nyilatkozata által Világos András s neje vevőkben mint tulajdonosokban jogosan s alaposan felköltetett azon a jogi helyzetnek megfelelő meggyőződés, hogy vádlott az általa eladott illetőleg tőle megvett ingatlan tulajdoni jogára vonatkozólag minden rendelkezéstől vagy elidegenítéstől tartózkodni fog ; tekintve, hogy vádlott mint eladó a vevők tulajdoni jogának elismerésére s a maga részéről sértetlenül fentartására nézve tévedésbe ejtette Világos Andrást s ennek nejét mint vevőket akkor, midőn ezeknek a szerződésen alapuló hitét s meggyőződését ismerve, az ennek folytán létrejött helyzetet utóbb ravaszul felhasználta arra, hogy a jóhiszemű vevők tulajdonát képezett ingatlant akaratuk ellen másnak eladta ; tekintve, hogy a midőn vádlott az általa egyszer már eladott ingatlant másodízben is eladta s a tulajdoni jognak a második vevő nevére való telekkönyvi bekeblezésére engedélyt adott, érin-