Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

;6 jelen nem volt, ugyanazért felperes mutathatott, a mit akart. Spitz Ignácz felperessel sógorsági viszonyban álló tanú vallotta, hogy a megrendelésnél jelen nem volt, de felperes és férjével alperes üzletébe ment, alperes egy egészen nyers bevonat nélkül levő divánt mutatott felperes és férjének, mint olyant, milyent szállítani fog, és hogy alperes nyilatkozott, miszerint azt fekete bőrrel fogja bevonni. De a tanuknak vallomásai sem egyenként, sem együttvéve a megrendelésre nézve félbizonyitékot nem képeznek, de ez utóbbi tanúnak az alperesi nyilatkozatra vonatkozó vallomása a C. alatti számlával és a szakértői szemlével szemben figyelembe vehető nem volt, mert a szakértők megállapították, hogy e bútorok jó minőségű angol vászonnal vannak bevonva, hogy az eladáskor a bútorok értéke 75 forint vételárnak megfelelt, továbbá, hogy ha felperes fekete bőrrel bevont bútorokat rendelt volna meg, akkor ilyen bútoroknak ára nem 75 frt, hanem 140 frt volt volna. Minthogy tehát igazolva van, hogy 75 írtért fekete bőrrel bevont bútorokat sem eladni, sem megvenni lehetetlen és igy alperes 75 frtért 140 frt érték átadására magát nem is kötelezhette, Spitz Ignácznak vallomása nyilván tévedésen alapul, ugyanazért az elsőbirósági Ítéletet megváltoztatni, s felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett. (1891 január 20. 48482. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Szemben azzal, hogy vevő felperes a kérdésben forgó árut kellő időben rendelkezésre bocsátotta, annak bizonyítása, hogy az általa szállított áru minőségileg a megrendelésnek megfelelő volt, alperest, mint eladót terhelte. Tekintve pedig, hogy az elsőbiróság által ide vonatkozólag helyesen kifejtett indokoknál fogva a C. alatti számla nem fogadható el bizonyítékul arra nézve, hogy szerződési kikötés értelmében a bútorok nem bőrrel, hanem csupán angol vászonnal voltak bevonandók; és tekintve, hogy ez irányban más bizonyítékot nem hozott fel, alperes feltétlenül lett volna a mennyiségükre nem kifogásolt vételár és fuvarbér összegek megtérítésére a kereseti kérelemhez hápest kötelezendő.