Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

3' maradtak s egy vendéglőből ebédet hozatván, azt ott elfogyasztották, sőt a 2. r. vádlott saját beismerése, valamint a főtárgyalás folyamán hit alatt kihallgatott Forster Kata és társai tanuk, illetve sértett egybehangzó, illetőleg egymást kiegészítő vallomásai szerint a sértettek egyik szobájának ajtaját kirngván, abból s pedig a tanuk vallomásai szerint mind a hárman a bútorzatot az udvarra kihajigálták, miközben némely bútordarab meg is sérült. Majd ennek véghezvitele után a főszolgabíró által elhivatván, a sértett lakásából eltávoztak, de csak rövid időre, mert már délutáni 4 óra tájban ismét oda jöttek, és nem elégedvén meg a már előbb elkövetett erőszakoskodásaikkal, újból több bútordarabot a szobákból az udvarra kidobtak s ott mindaddig garázdálkodtak, mig őket a sértettek felhívására a csendőrség karhatalommal el nem távolította. Másnap, vagyis 1887 október 19-én a 3. rendű vádlott elhívására Hexner Jakab 1. r. vádlott is L.-Szt.-Miklósra jővén, mind a négy vádlott újból a sértett lakására ment, utóbbit a lakószobájából kilökték, sőt a 2. r. vádlott tettleg is bántalmazta s ott mind a négyen addig garázdálkodtak, mig nem őket a csendőrök a szolgabirósági s illetve a járásbirósági fogházba be nem kisérték. Minthogy az 1887. évi október hó 19-én elkövetett magánlak megsértése bűntettének vádja és következményei alól ezen kir. törvényszék által 1889 február 19-én hozott Ítélettel mind a négy vádlott felmentetett s a hivatkozott ítéletnek ezen rendelkező részében a közvádló megnyugodott, a vádlottak és védőjük pedig azt tudomásul vették, minthogy továbbá a budapesti kir. itélő tábla 1889. évi 13807. sz. a. hozott ítéletében a kir. törvényszék emiitett Ítéletének felmentő részét nem érintette, minthogy végre a m. kir. Curia 1889 évi 8822. sz. a. kelt végzésével az alsóbirósági ítéleteknek csak az 1887 október j8-án elkövetett bűncselekményre vonatkozó részeit oldotta fel: ezeknél fogva a kir. törvényszék az 1887 október 19-én a vádlottak által elkövetett cselekmények ujabbi elbírálásába nem bocsátkozott és jelen ítéletében csupán az 1887 október 18-án elkövetett büntetendő cselekményeket vette bírálat alá. Tekintve pedig, hogy a fentlétezett tényállás szerint Hexner Jakab I. r. vádlott 1887 okt. 18-án L.-Szt.-Miklóson s annál kevésbé sértett lakásában nem is <volt, és hogy az ezen napon elkövetett büntetendő cselekményt