Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

7 franknyi követelésre nézve nem lévén beigazolva, hogy azt alperes vagy helyette valaki valósággal átvette és átvehette, beismerése alapján ez összeg tekintetében marasztalható nem volt. A kihallgatott tanuk közül egyedül Cornea Stefán bukaresti ügyvéd tett a felperes által teljesített fizetésre nézve határozott és saját tapasztalatán alapuló olyan vallomást, mely a már fenébb elbírált összeget meghaladó nagyobb összegre vonatkozik. Ezen tanú vallomása szerint az A. a. szerződés aláírása előtt felperes alperes előtt kinyilatkoztatta, hogy utóbbi több mint 22,000 frankot vett át. Ezen vallomásból tehát csak az következtethető ugyan, hogy felperes ezen nyilatkozatot alperes előtt tévén, ez hallgatása által beleegyezőnek tekintendő. Miután azonban az A. a. szerződésben is két összegnek csoportosításáról, t. i. 22,500 és 47,500 frankokról tétetik említés és miután továbbá a felperes által az alperes román nyelvbeni ismeretének beigazolása czéljából H. alatt bemutatott szerződés is 22,500 frank átvételéről szól, mely alperes által is aláírva van, s melyre az A'l. a. szerződésben is utalás tétetik, habár felperes elmulasztotta ezen H. a. szerződésre a fizetést illetőleg hivatkozni : a Cornea Stefán vallomását, kinek vallomását a csak most jelzett és egymást kiegészítő ténykörülmények eléggé támogatták, félpróba erejüleg elfogadni és bizonyítottnak kellett tekinteni azt, hogy felperes összesen 22,500 frankot fizetett alperesnek. Ezen összegből pedig alperes 11,552 frankot elismervén, a különbözetre, vagyis a 10,948 frankra vonatkozólag a prts 236. §. alapján felperesnek a póteskü volt megítélendő, illetve ezen utóbbi összeg a póteskütói volt függővé teendő, vagyis kisebb összegre is az eskü megengedendő volt, mely esetben a kötelezettségi viszony ahhoz képest alakuland. Az ezen összeget meghaladó további 47,000 frank tőke, valamint a kamat és kártérítés czimén igényelt 10,000 frank iránt felperes feltétlenül elutasítandó volt, mert a 47,000 frankra vonatkozólag a fen felhozottak szerint eddig az látszik bizonyítottnak, hogy kifizetve nem lett s felperes e tekintetben pedig épen semmit sem bizonyított, de sőt még az e tekintetben alperes által ajánlott főesküt sem fogadta el, mely esküre különben, ha az határozottan és világosan felperes által elfogadtatott volna is, az alperes által