Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

247 volna, hogy a balta kit és miképen ér. Ily tényállás mellett, tekintettel arra, hogy vádlott a sértettel való összetűzést kerülte, hogy a végzetes estén az elhalt sértettel semmiféle czivódásban nem volt, hogy a sértett támadta meg a vádlottat egy karóval nemcsak, hanem rajta, a csatolt orvosi látlelet tanúsága szerint, testi sértést is okozott, s hogy a vádlott csak oly mérvű cselekményt vitt végbe, mint a mely megtámadott testi épségének megoltalmazására volt szükséges s végül tekintettel arra, hogy a vádlott a jogos védelem határainak félelemből, ijedtségből, vagy megzavarodásból származott tulhágásáért sem volna büntethető, a a kir. itélő tábla vádlottnak különben a Czebei János halálával oki kapcsolatban levő cselekményében jogos védelem fenforgását találja, s minthogy ily védelem a Btk. 79. §-a szerint a cselekmény büntethetőségét kizárja, vádlottat ezen az alapon az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentette. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a Korcz János pinczéjénél jelen volt tanuk azt bizonyítják, hogy mikor Czebei József vádlott onnan elbúcsúzva haza felé távozott, Czebei János minden szó nélkül utána sietett, a vádlott társaságában jelen volt Korcz János egyedüli szemtanú pedig eskü alatt bizonyítja, hogy midőn az utánuk siető Czebei János a mit sem sejtő vádlottat megközelítette, ezt hátulról orozva egy karóval ugy fejbe ütötte, hogy attól a földre leesett, ezután pedig nyomban még egy második ütést intézett reá, a mely annak karját érte, vádlott pedig ezen második ütés után a földről felemelkedni akarva, a nélkül, hogy hátra nézett volna, a hóna alatt tartott baltával hátrafelé vágott, a mely vágás Czebei Jánost hátba találván, a bonczjegyzőkönyv és orvosi vélemény szerint ennek hat nap múlva bekövetkezett halálát eredményezte; tekintve, hogy Czebei János jogtalanul, váratlanul, orozva támadta meg a közeledését nem is sejtő vádlottat s hátulról ennek fejére és karjára egymás után gyorsan intézte ez ütéseket, vádlott e miatti meglepetésében és zavarában, mely még akkor is tartott, mikor a második ütés után a földről való felemelkedése közben hátra sem tekintve s támadóját sem látva és ennek kilétét sem tudva, ösztönszerű védelemből baltájával hátrafelé csapott, egyáltalán nem volt oly állapotban, hogy a helyzetről