Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

245 Midőn a vádlott és Korcz János tanú hazamenet Czebei János szöllője mellett mentek, ennek ismételt hívására, s a vádlottnak tett azon ígérete után, hogy rá már nem haragszik és öt bántani nem fogja, hozzá bementek és néhány pohár bor elfogyasztása után Kasza János hívására mindannyian ennek pinczéjéhez mentek át, hol Czebei János pedig Korcz Jánossal kívül az ajtó előtt maradt. A mint beesteledett, az utóbb nevezettek a pinczében levőknek jó éjszakát kívánva, hazafelé indultak ; alig távoztak azonban a pinczétől 9—10 lépés távolra, Korcz János tanú határozott vallomása szerint Czebei János egy vastag karóval hátulról ugy fejbe ütötte Czebei Józsefet, hogy az azonnal lerogyott, mire még egyet a jobb karjára ütött, Czebei József pedig e földről emelkedő helyzetben és a nélkül, hogy visszatekintett volna, a nála volt baltával hátravágott, mely ütés Czebei Jánost érvén, az azonnal összeesett és a pinczéből elősietök által a pinczébe vitetett, és az orvosi látletet szerint ezen ütés által a gerinczoszlopról a második borda levágatván, a bonczjegyzökönyvre alapított orvosi vélemény szerint ezen sértés következtében beállott tüdögyuladás folytán 1890 október 12-én meghalt. Tekintve, hogy az összes tanuk egybehangzó vallomása szerint vádlott a Czebei Jánossal való találkozást kerülte, és csak azon biztatására, hogy «csak jöjj be, nem haragszom, legyünk megint jók», ment annak pinczéjébe, s midőn innen Kasza János pinczéjéhez mentek, ott is a találkozást kerülendő, kivül maradt, kétségtelen, hogy vádlottnak nem volt szándékában verekedést előidézni, a mely körülmény teljes hitelt érdemlővé teszi vádlottnak az orvosi látlelettel és Korcz János tanú vallomásával is támogatott azon előadását, hogy öt Czebei János egy vastag karóval először fejbe ütötte s midőn ennek következtében lerogyott, fekvő helyzetében még egyet a jobb karjára ütött. Ezen tényállás alapján tehát, tekintettel Korcz János tanú azon határozott vallomására, hogy a vádlott a földről emelkedő helyzetben a nélkül vágott vissza a nála levő botként használt baltával, hogy hátra nézett, és igy bántalmazóját láthatta volna, a kir. törvényszék egyedül az emberi élet kioltására alkalmas eszköz használata által az emberölésre irányuló szándékot beigazoltnak nem találta a