Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

gyalásoknak csak hatodikán támasztotta, a törv. rendtartásnak a jelen esetre kétségtelenül alkalmazandó 77. §-a szerint elkésett, miért is az ügynek a viszonkeresetre való tekintet nélkül leendő másodfokú elbírálását kellett elrendelni. * * = 8/1890. szám alatt kimondta a Curia, hogy sommás eljárás alá tartozó perekben rendszeres perbeszédeknek nincs ugyan helye, de ebből nem vonható az a következtetés, hogy ily perekben a prtás 77. §-a alkalmazást nem nyerhet s igy alperes a viszonkeresetet a per befejezése előtt bármikor előterjesztheti, hanem ebből csak az folyik, hogy mivel sommás eljárásban rendszeres perbeszédeknek helye nincs, a ptrtás idézett §-a a sommás eljárásnál csak megfelelő értelemben alkalmazandó, vagyis hogy alperes a pernek első érdembeli tárgyalásának egész folyamán jogosítva van viszonkeresetét előterjeszteni, a későbbi tárgyalásnál azonban sommás eljárásban sem. 58. Váltónál a «néviró» nem tekinthető meghatalmazottnak. (1892 február 16. 831. sz. a.) Az aradi kir. törvényszék: Az 1890. évi július 9. 6417. szám alatt kelt sommás végzésnek hatályon kivüli tétele mellett felperes kifogásoló alperes ellenében keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes tagadta, hogy a kereseti váltót aláirta, felperes azt, hogy alperes érvényesen váltókötelezettséget vállalt, bizonyítani volt köteles, mit azonban nem bizonyított, mert felperes maga beismerte, hogy alperes kibocsátói és forgatói aláírását nem maga tette — hanem annak megtételével Varga Józsefet bízta meg — mi ha beigazolva lenne, az ily aláírás alperest váltókötelezetté tenné ugyan, miután a V. T. 1. § a szerint a szenvedő váltóképesség Írástudáshoz kötve nincsen — ugy de felperes perrendszerüen azt sem bizonyította, hogy alperes Varga Józsefet megbízta volna arra, hogy helyette a váltót kibocsátó- s forgatóként aláírja ; mert ugyanis jóllehet a tanuminőségben kihall-