Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)
190 hihető, hogy nyugta nélkül csak egy fillért is fizetett volna S. Annának, felperes jogelőde s hagyományozójának. A kamatok az 1883: XXV. tcz. szerint az elévülésnek tekintetbe vételével csak 3 (három) évre Ítéltettek meg. (1891 június 3. 3031. sz. a.) A győri kir. itélő tábla : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasitja. Indokok: Felperes követelését egy saját állítása szerint elveszett adóslevélre alapítja. Tekintettel arra, hogy okirat alapján indított perben, ha az okirat elveszett, mindaddig, mig az elveszettnek állított okirat a törvényes eljárás előrebocsátása után bíróságilag semmisnek ki nem mondatik, a követelés kérdésében, illetve felperesnek a kötelezvényre fektetett kereseti jogosultsága tárgyában Ítélet nem hozható s illetve a kereseti jog meg nem állapitható: az elsőbiróság Ítélete megváltoztatandó és felperes keresetével ennél az indokoknál fogva elutasítandó. A m. kir. Curia : A kir. itélő tábla ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete azzal a változtatással hagyatik helyben, hogy alperes köteles a megítélt 69 frt tökét és annak kamatait birói letétbe helyezni s felperes csak az eredeti adóslevél átadása vagy megsemmisítésének igazolása mellett vehetendi fel. Indokok: Valamely okirat elveszése nem szünteti meg sem az abban foglalt kötelezettséget, sem pedig a jogosultnak követelési jogát, a mennyiben a követelés fenállását és lejártát egyébként bizonyítani képes s az adóslevél elveszése csak arra jogosítja fel az adóst, hogy a tartozási összeget érdekeinek megóvása czéljából az adóslevél inegsemmisitéséig birói letétbe helyezhesse. Minthogy pedig alperes a tárgyalás során elismerte, hogy néhai S. Annától 69 frtot kölcsön vett, ellenben azt az állítását, miszerint e tartozását még néhai S. Annának visszafizette, semmivel sem bizonyította, a mennyiben neki az ennek bizonyítására felajánlott egyoldalú főeskü meg nem ítélhető, mivel állítását nemcsak nem valószínűsítette, de sőt K. Antal tanúnak vallomása és S. Annának 1886. évi április 21-én kelt végrendelete az ellenkezőt, t. i. a követelés fenállását teszik valószínűvé ; minthogy továbbá alperes sem felperesnek néh. S. Anna utáni jogutódi minősége, sem a követelés lejárta ellen nem tett kifogást:
