Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

167 miatt öt a Btk. 348. és 354. §§. alapján, figyelemmel a Btk. 72. §-ára, hat havi börtönre ítéli. Indokok: A kiderített tényállás szerint 1890. évi július 11-én este 10 óra tájban vádlott és szökésben levő társa Marán Jocza a korcsmából haza felé haladva, lopást terveztek, s Marán Jocza Mihi Jakab káros házába a nyitva Ievö utczaajtón behatolva, a ház elörészében alvó Mihi Jakabról a dunnát lerántotta ; midőn erre káros felébredt, a dunna megtartása végett közte és Marán Jocza között dulakodás fejlődött ki, miközben ők az utczára jutottak, hol vádlott Bugár Torna őrt állott és itt káros Mihi Jakabon az orvosi látleletben körülirt sérülések ejtettek, káros tehát az ellene alkalmazott erőszak miatt kénytelen volt a dunnát vádlottak birtokába bocsájtani, a kik azzal el is futottak, s a futás közben Marán Jocza azt a Bugár Torna telkét határoló árokba dobta. Vádlott ugyan tagadja a terhére rótt bűncselekményt, azonban káros vallomása, kapcsolatban az orvosi látlelettel s a kihallgatott tanuk kimondásaival, kétségtelenné teszi, hogy a kérdéses dunna elvétele alkalmával káros Mihi Jakab ellen erőszak alkalmaztatott, minélfogva a vádbeli cselekmény a Btk. 345. §-ába ütköző rablás bűntettének tényálladékát képezi, de tekintettel arra, hogy a vizsgálat és végtárgyalás adatai vádlott tagadásával szemben nem igazolják azt, hogy ő a dunna elvételében Marán Joczával közreműködött és károst tettleg bántalmazta volna: ö a rablás bűntettében a Btk. 69. §. 2. pontja értelmében, mint bűnsegéd volt bűnösnek kimondandó és pedig azért, mert a csendőrség előtt beismerte, hogy addig, mig társa a cselekményt elkövette, őrt állott, s ezen beismerő vallomásának visszavonását mivel sem indokolta, de a végtárgyalás során e tekintetben, bár módosítva, beismerésben van, a mennyiben azt adja elő, hogy a kérdéses alkalommal ment, meg meg is állott. De terhelik vádlottat ama körülmények is, hogy ő a Marán Jocza társaságában volt, és hogy indokolatlanul visszavont vizsgálati vallomása szerint Marán Joczával a lopás elkövetésére nézve valóban értekeztek, nem hagyható figyelmen kivül azon körülmény sem, hogy ő bűnösségének tudatában a Marán Jocza elszökése után az éjjeli őrök előtt felkiáltott: «no most megvert az Isten», bűnösségét igazolja azon körülmény is, hogy az ellopott dunna az ő körülményes útba-