Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

*54 alperes 1889 augusztus 13-án, tehát az 1890 április 12-én történt csödnyitást megelőzőleg 8 hónappal s illetve 6 hónapon tuli időben foganatosítván közadós ellen végrehajtást, valamint eme végrehajtás a csődtörvény 27. §-ának utolsó bekezdésénél fogva megtámadhatlan, ugy az ezen végrehajtás folyományaként, habár már a csődnyitás előtti 6 hónapon belül történt fizetés sem támadható meg, és pedig annál kevésbé, mivel alperesnek követelésének esetleg árverés utjáni behajtásához kétségtelen joga lévén, joga volt az árverés nélkül, s illetve ennek elkerülése végett közadós által teljesített s követelését meg nem haladó fizetés felvételéhez is. A viszonkeresetre vonatkozó részében pedig azért kellett megváltoztatni az elsőbiróság Ítéletét, mert ezt alperes csak feltételesen arra az esetre támasztván, ha a keresetileg követelt összeg fizetésére köteleztetnék; miután a kir. ítélő tábla felperest keresetével elutasította, a viszonkereseti intézkedésnek szüksége nem forog fen. (1892 február i-én, 1891. évi 27415. sz. a.) A kir. Curia: A másodfokú bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján, az abban megjelölt egyéb feltételek mellett, közadósnak csakis az a jogcselekménye támadható meg, a melylyel oly vagyon, a melynek a közadós fizetéseinek megszüntetése folytán az anyagi csődnek bekövetkezte miatt, a csődtörvény rendelkezéseihez képest az összes csödhitelezők aránylagos kielégítésére kellett volna szolgálni, a csődtömeg vagyonából, illetve a csődhitelezők követelésének kielégítése elől elvonatott s ily módon ez utóbbiaknak károsodását eredményezte. Közadós a felperes által megtámadás tárgyává tett fizetésekkel alperesnek, mint hitelezőjének, azt a követelését egyenlítette ki, a melynek kielégítésére hitelezője, a joghatályosságára nézve kérdésessé nem tett végrehajtás utján lefoglalt ingóságokra zálogjogot eszközölvén ki, külön kielégítési alappal bírt. Ezen követelésnek a közadós által történt kifizetése folytán azonban azok az ingóságok, melyek az alperes követelésének külön kielégítési alapjául szolgáltak, a hitelezőnek végrehajtási zálogjoga alól felszabadulván, olyan vagyonként kerültek vissza a csődtömegbe, a mely tekintet nélkül a hitelezőnek azokra előbb szerzett zálogjogára, a csödhitelezők követelésének kielégi-