Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

I4I nyervén, a csődöt kérő hitelezőknek az a kérelme, hogy az általuk előlegezett összeg, melyből a csődtömeggondnok munkadijának törlesztését a fentebbiek szerint jogosan nem igényelheti, nekik visszafizettessék, jogos. A csődöt kérő hitelezők egyike által beadott felfolyamodás joghatályát azért kellett a 26050/91. számú közös kérvényt vele együtt benyújtott hitelezőtársára is kiterjedőnek tekinteni, mert az a kérdés, vajon a folyamodó hitelezők által a csődeljárási költség fedezésére közösen előlegezett összeg forditható-e a tömeggondnoki dij törlesztésére ? mindkét folyamodóval szemben egységesen döntendő el. A magy. kir. Curia: A másodbiróság végzésének megváltoztatásával, az elsőbiróság végzése hagyatik helyben, egyszersmind J. czég M. M. tömeggondnok részére 10 frt felfolyamodási költség fizetésére köteleztetik. Indokok: A csődöt kérő hitelezők által a csődtörvény 87. §-a értelmében az eljárási költségek viselésére letett összeg nemcsak a készkiadások fedezésére szolgál, mint ezt a felfolyamodó csődöt kérő hitelező vitatja, mert azokat a csődöt kérő hitelezők a törvényes gyakorlat, jelesül a felfolyamodásban idézett 475/885. számú curiai határozat tartalma szerint is, még az esetben is tartoznak viselni, ha az eljárási költségek viselésére előleges fedezetet a 87. §. értelmében nem nyújtottak, hanem a csődtörvénynek idézett 87. §. tartalmából következik, hogy a birói megállapítás alapján előre letett ilyetén összeg a készkiadásokon kivül mindazon eljárási s egyéb költségek fedezésére szolgál, melyek a csődben rendszerint felmerülnek s tömeghiány miatt más módon kielégítést nem nyerhetnek, az pedig, hogy a csődeljárási költségek közé a tömeggondnoki dijak is tartoznak, a csődtörvény 49., 50. és 142. §-ai rendelkezésének egybevetéséből tűnik ki. Ezeknél fogva és annak megjegyzése mellett, hogy A. D. csődöt kérő hitelező az elsőbirósági végzés ellen felfolyamodással nem élvén, miután itt pertársaság esete nem forog fenn s igy az 1881. LIX. t.-cz. 35. §-a sem nyervén alkalmazást, a másodbiróság az elsőbiró végzésének a most nevezett hitelező által letett összegre vonatkozó rendelkezését elbírálás tárgyává sem tehette volna, a másodbiróság végzésének megváltoztatásával, az elsőbiróság vég-