Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

04 viselt Biringer Mátyás alperes ellen ioo frt töke és jár. iránti perében következőleg itélt: Azon esetre, ha felperes leteszi a főesküt, mely szerint a kereset alapját képező két képet alperes nála megrendelte s a megrendelésnél ő alperesnek határozottan megmondá, hogy ezek árát jelenleg meghatároznia nem képes, nem tudván, hogy mibe kerülnek a papir, vászon s a még hozzá tartozó dolgok, és a becslő esküt, hogy ezen két kép igy kiállítva 80 frtot megér, köteles alperes a már fizetett 50 frton felül még 30 frtot megfizetni . . . Ha mindkét esküt le nem tenné, keresetével elutasittatik. Megengedtetik azonban felperesnek, hogy az Ítéletben számszerűleg kitett összeget az eskü letétele alkalmával leszállíthatja, mely esetben stb. Indokok: A kereset alapját képezi azon két rajzolt arczkép, melyet felperes alperes részére készített, melyek alperest és nejét ábrázolják s melyekért alperes felperesnek 50 forint tiszteletdijt adott. Felperes ezen 50 frtot keveselvén, keresetével még 100 frtot óhajt érvényesíteni. Miután azonban alperes azt vitatja, hogy ő a képeket felperesnél meg nem rendelte, ezeknek elkészítését felperes kérelmére csak megengedte s ezek árára vonatkozólag alperesnek megengedtetett, hogy annyit fizessen, a mennyit jónak tart, ö már mit sem akar fizetni; miután továbbá ezen állítással szemben felperes előadja, hogy alperes ezen képeket nála megrendelte és a megrendelés alkalmával dij azért nem köttetett ki, mert felperes emlité, hogy nem tudja még, mennyibe kerül majd a papir, vászon és a képekhez tartozó egyéb dolgok s mennyi munkájába fog kerülni ezek elkészítése, mindenek előtt ezen kérdés tisztázandó volt s ennek elbírálása egyéb bizonyítékok hiányából a felperes által kinált, alperes által azonban visszakínált föeskü le- vagy le nem tételétől volt függővé teendő; mert ha felperes ezen esküt le nem tenné, ugy bebizonyulna azon alperesi állítás, hogy ő a képeket nem rendelte meg és annyit fizethet értük, a mennyit jónak lát: miből következőleg felperes a neki megküldött tiszteletdíjjal megelégedni tartozik. Az ezen eskü letétele esetén azonban felperes munkadiját alperesen követelheti s alperes köteles azt felperesnek megtéríteni. Miután azonban alperes kifogásolja a két képért kért 150 forintot, mint túlságos