Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

3 xiak aránylagos megtérítését a mulasztó féltől joggal követelheti és minthogy alperesek beismerik, hogy 1878 május 17-étöl kezdve a kérdéses és a feleket közösen és egyenlő arányban terhelő kötelezettséget kizáróan a felperesek jogelődje teljesítette, illetve felperesek teljesitik, ezeknél fogva a most felhozott jogalapon felpereseknek alperesek ellenében való követelési jogosultságát megállapítani kellett. Alpeieseket eme kötelezettségük teljesítésétől nem mentesiti az a körülmény, hogy az A. a. okirat szerint a közös anya eltartása első sorban is túlnyomó részben természetben volt kiszolgáltatandó és hogy eme szolgálmányoknak készpénzbeli egyenértéke csak akkor volt követelhető, ha a jogosult közös anya a fiai magaviselete miatt volna kényszerülve azoknak háztartását elhagyni, mivel a közös háztartás és gazdálkodás megszüntetése folytán az anyának a gyermekek részéről az azelőtt közös háztartásban közösen lehető eltartása lehetetlenné válván, a közös gazdálkodás megszüntetésével az A. a. szerződés eme feltételétől a kötelezett felek önszántokból elállóknak tekintendők. Az A. a. okirat a szolgálmányok pénzbeli egyenértékét kijárván, a jogosított javára a kötelezettel szemben állapítja meg, de nem intézkedik arra az esetre, ha az a kérdés a kötelezetteknél egymás között váland vitássá, annálfogva erre nézve csakis a szakértőknek megfelelően indokolt véleménye lehet mérvadó, a lakás pénzbeli egyenértékére nézve azonban az eme szakértői véleményben foglalt megállapítás azért nem fogadtatott el, mivel annak egyenértéke az A. a. okiratban már a felek által a jogosítottal szemben kisebb összegben vagyis évi 20 írtban, tehát egyegy kötelezett fél terhére évi 10 forintban határoztatott meg s a kereseti kérelemnek is ez a kiindulási alapja s ezekhez képest a természetben kötelezett szolgálmányoknak pénzbeli egyenértéke évenkénti 145 frtban, tehát egy-egy kötelezett fél terhére 72 frt 50 krban volt megállapítandó s ennélfogva a keresetben kitett 10 évre járó 725 frtnak megfizetésére alpereseket és pedig a nem védekező 3. r. alperest a ptrs 112. §-ából kifolyóan marasztalni kellett. A kereseti követelés mennyiségére nézve nem vétethetett figyelembe alpereseknek az a kifogása, hogy a kereseti követelésnek a felperesek jogelődje néh. Král Mátyás elhalálozása napjáig 1*