Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

8o valamint a mentő, illetőleg az enyhítő együttesen veendő; és egyáltalán nincs megengedve a terhelő részt, mint önbeismerést bizonyítottnak venni, a mentő részt pedig, mint semmivel sem támogatott mentegetést mellőzni. E tétel, habár joggyakorlatunkban felette el van terjedve: átalánosságban felállítva hibás és veszélyes. A mint ugyanis a két részből álló vallomásnak terhelő része nem mindenkor állapit meg bizonyítékot a vádlott ellen, ugy másrészről annak mentő része sem képezi az exculpatio bizonyítékát csupán azért, mert ez kapcsolatban hozatott fel és állíttatott vádlottnak egy másik állításával, mely állítás valamely talán aránylag csekély nyomatékú, illetőleg a bűnösséget meg nem állapító cselekvőségre, vagy cselekményre vonatkozólag beismerést tartalmaz. Álljon valamely vallomás két vagy több részből, avagy tartalmazzon ez csupán egy tételt: ezen körülmény a bizonyítás szempontjából nem tesz különbséget. A két tételt tartalmazó vallomás ép ugy két külön állítás, mintha e részek mindegyike külön-külön hozatott volna fel. Sőt a mint ugyanazon vádlottnak a bűnvádi eljárás folyama alatt különböző alkalmakkor tett egyik állítása indiciumát képezheti egy másik alkalommal tett vallomásában foglalt állítása valódiságának vagy valótlanságának, esetleg az ezen állításból folyó következtetésnek : épugy áll a dolog akkor is, ha két állitás egy vallomásban foglaltatott össze. A fen forgó esetben, valamint egyáltalán az ezzel hasonló viszonyok mellett előtűnő valamennyi esetben, a vallomás mentő részének hitelt érdemlősége tekintetében is a vizsgálat összeredménye, a közvetlen és közvetett bizonyítékoknak egymást kiegészítő tartalma, a legtöbb hasonló esetben pedig a mellékkörülmények által indikált valószínűség, illetőleg az e között és a jogi bizonyosságra emelt többi körülmények közötti természetes valódi összhang és ez által a valószínűségnek súlyban és tartalomban emelkedő foka gyakorolják irányzó hatásukat. Ezen mellékkörülmények egymáshoz való viszonyának és a bizonyítandó fökérdésre helyesen gyakorolt hatásuknak megfigyeléséből származik az észszerű gondolkozás által levont azon általános logikai igazság, mely logikai igazság a jelen ügyben is, a valóvá tartás elemei összefoglalásánál és megítélésénél az előtérben áll, hogy egy magában véve jelentéktelen, ingadékony, talán