Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

5i A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: Az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja az abban felhozott indokokból s még azért is, mert a hozomány azon kötelezettséggel szemben adatik vagy igértetik, hogy az a házassági együttélés költségei könnyebbitésére használtassék és fordittassék, tekintet nélkül arra, hogy ezt a hozomány kiszolgáltatására kötelezett vagy erre épen nem kötelezett harmadik személy adja vagy igéri, miből kifolyólag s mert az ez iránti kötelezés az 1886. évi VII. tcz. 21. és 22. §-aiban felsorolt eseteken kívül alakszerűséghez kötve nincsen, az ily Ígéret a házassági egyezmények alapján bírálandó el s erre való tekintettel az osztr. ptk. 883. §-ban foglalt azon rendelkezés alkalmazandó, hogy az akár írásban, akár szóval is köttethetik, mennyiben a törvény az ellenkezőt ki nem zárja, már pedig ily korlátozó intézkedés a hozománynál nem forog fen. Jelen esetben tehát alperesnek a hozomány adására való igéretét, habár irásba foglalva nem lett is, a hozomány czéljaira vonatkozó tekintetből oly ajándékozásnak, melyre a ptk. 94.3. §-a lenne alkalmazható, tekinteni nem lehet s miután a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy alperes a keresztényfalvi 1292. sz tjkvben A+1. r. 846. hrsz. a. házastelke felerészét felperesek házassági egybekelése alkalmával hozományul azonnal átadni igérte s eme ígéret elfogadva lett, a bizonyított ezen ígéret kötelező voltánál fogva alperes helyesen levén marasztalva, a neheztelt elsőbirósági ítéletet helybenhagyni kellett. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával íelperesek keresetükkel elutasittatnak és a perköltség kölcsönösen inegszüntettetik. Indokok: Felpereseknek saját beismerésük szerint az alperes másodrendű felperesnek nem szülője, sem nagyszülője s így alperes nem sorolható azon személyek közé, a ki az osztr. ptk. 1220. §. értelmetlen másodrendű felperesnek férjhez menetele alkalmából hozományt adni, vagy ahhoz járulni tartozott volna, miből kifolyólag, ha alperes a kihallgatott felperesi tanuknak vallomása szerint felpereseknek lakodalma alkalmával és nem azt megelőzőleg a házasság létrejöttének feltétele mellett tett szóbeli igéretét nem lehet másnak, mint az osztr. ptk. 938. §-ban körülirt ajándékozásnak tekinteni, a valóságos átadás és írásbeli ok4*