Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

22 ket elmarasztalni, melyet ök, az i. rendű alperes úgyis, mint kiskorú gyermekei term. és törv. gyámjától vásárolt ingatlanra i. r. alperes javára bekebelezett életfogytiglani haszonélvezeti jog törlése után kivetett illeték fejében fizettek meg. Mivel azonban a törvény és a fenálló gyakorlat szerint az eladó csakis az oly adósságok és követelések iránt tartozik a vevő irányában szavatossággal, a melyek a vétel nyilvánkönyvi bejegyzését megelőzőleg az eladott ingatlanra bekebelezve voltak, s illetőleg az oly természetű és magát az eladott ingatlant közvetlenül terhelő állami és községi adó és illetékért felelős, melyek az eladást megelőzőleg esedékessé váltak, és mivel továbbá a kereseti követelés ily minőségűnek nem is állíttatott és a per során nem is bizonyittatott, sem pedig magából a csatolt telekkönyvi kivonatból ilyennek ki riem tűnik, ezeknél fogva annak megfizetésében alpereseket és különösen az adás-vevés idején kiskorú volt Bauer Frigyest és a még jelenleg is kiskorú Bauer Lujzát és Lajost elmarasztalni azért nem lehetett, mert Zalamegye árvaszéke az 1881. évi febr. 12-én 10932. sz. és 12793. sz. végzésével a szó alatti A. a. adásvevési szerződést csakis azon feltétel és kikötés mellett hagyta a kiskorúak részéről jóvá, hogy az abban felsorolt bekebelezett követelések kifizetése után fenmaradó vételárnak a néhai édes atyjukat Bauer Mátyás tulajdonát képező fele részéből a kiskorúakat illető osztályrész minden egyéb teher levonása nélkül az árvaszékhez befizettessék ; de nem lehetett elmarasztalni a többi alpereseket sem azért, mert felpereseknek akkor, a midőn a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlant megvásárolták, módjukban s illetőleg saját érdekükre való tekintetből kötelességükbe^ állott a telekkönyvet betekinteni s ez alkalommal meggyőződést szerezni arról, hogy a néh. Bauer Mátyást illető fele részére a haszonélvezeti jog telekkönyvileg még fenáll és igy e körülményeknél fogva a vételi szerződést akként formulázhatták volna, hogy a haszonélvezeti jog törlése utáni illetéket megfizetni ők nem kötelesek, azt azonban sem a szerződés megkötésekor, sem az ezen jogügyletnek a kiskorúak részéről gyámhatóságilag történt feltételes jóváhagyása után nemcsak hogy nem tették, hanem a haszonélvezeti jogról mint telekkönyvi teherről és annak törléséről egy szóval sem intézkedtek s igy saját érdekeik rovására oly mulasztást követtek el,