Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

342 az ügyvéd dijait felével szemben előzetesen peren kivül megálla­pittathassa, kizárja-e, s ha kizárja, hogy az 1874: 34. tcz. 55. §-ának ezen korlátozó rendelkezése a köztörvényi ügyeken kival a bün­tető ügyekben felmerült ügyvédi dijakra is kiterjed-e ?» Határozat. Az ügyvéd köztörvényi peres ügyekben, az esetben, ha a képviselet a véghatározat hozatala előtt bármely okból megszűnt vagy ha dijainak saját fele irányában való meg­állapítására nézve a véghatározat nem intézkedik, díjjegy­zékét az illetékes perbíróságnál, nem peres ügyekben fel­merült s megállapítás tárgyát képező dijait pedig a reá mint ügyvédre nézve illetékes személy és bíróságnál csak per utján érvényesítheti s dijai egyszerű kérés alapján saját fele irányában nem állapithatók meg; büntető ügyekben felmerült dijak ellenben az ügyvéd perenkivüli kérésére az első fokon eljárt büntető bíróság által a fél meghallgatása után megállapitandók saját fele irányában. Megállapított vagy a féllel kiegyezett ügyvédi dijak kereset utján való érvényesítése tekintetében a trts. illeté­kességi szabályai irányadók. Indokok: Az 1874. évi 34 tcz. 58. §-a szerint az ügyvéd dijait a mennyiben azok a perben a perrendtartás 252. §-a értel­mében még megállapítva nem lettek, peres ügyekben a perbíróság előtt, más ügyekben pedig az ügyvéd személyes bírósága előtt kereset utján érvényesítheti. Tekintve, hogy a perrendtartásnak idézett 252. §-a értelmében az ügyvédi dijak a perben a vég­határozat hozatala alkalmával hivatalból megállapitandók, de a perrendtartás intézkedést arra nézve nem tartalmaz, hogy az ügy­védi dijak a véghatározatot megelőzőleg vagy később avagy hogy nem peres ügyben felmerült ügyvédi dijak általában hivatalból, vagy az ügyvéd egyszerű kérésére megállapíthatók lennének ; tekintve, hogy e szerint az 1874. évi 34. tcz. 58. §-a akkor, a midőn a perrendtartás 252. § a értelmében való megállapításra hivatkozik, ez alatt kifejezetten csak az ügyvédi dijaknak a vég­határozatban való hivatalbeli megállapítását érti és a midőn

Next

/
Thumbnails
Contents