Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)
J49 előbbi vallomásán azon helyet illetőleg, a hol vádlottat először meglátta; változtat vallomásán azt illetőleg, hogy ő nyitotta ki a konyha ajtaját, vagy pedig a mint eleinte állította, hogy vádlott már a konyhában volt akkor, a midőn ő azt megpillantotta változtat a merénylők számára vonatkozólag is: mert mig előbb háromra teszi azok számát, utóbb csakis kettőt emlit fel. Habár ezen mellékkörülmények magukban véve jelentéktelenek, s habár a szóban forgó gyilkosság esetéhez hasonló megtámadásoknál ily mellékes, többnyire csak az észlelet futólagos tárgyait képező mozza natok körüli tévedés rendszerint nem csökkenti a fődologra nézve meg nem gyengült vagy támogató vallomás bizonyító esetleg meggyőző hatályát: mindazonáltal a jelen esetben, midőn az érzéki csalódáson alapuló ezen utóbbi ellenmondások és határozatlanságok a vallomásnak ezen a vádolt személyazonosságát állító, fentebb kiemelt és kérdésen kívül megezáfolt részéhez járulnak és egész lánczolatát tüntetik fel a tanú káprázatainak vagy emléke gyengeségének, a jelen esetben az utóbbi tévedések is a bűnösség egyenes és határozott bizonyítékául jelentkező vallomás erejének meggyengítéséhez nyomatékosan járulván : a kir. Curia első sorban nem ugyan a támogatás hiánya, hanem a tanú vallomása bizonyító erejének meggyengülte következtében nem fogadhatta el nyomatékos bizonyítéknak özv. Szeleczkiné esküvel erősített azon állítását, mely szerint ö a vádlottban határozottan azon i gyént ismerte fel, a ki a kérdéses éjjelen a soroksári plébánia-lakban ellene elkövette a gyilkos merényletet. Kifogadta azonban a kir. Curia a kir. ítélő tábla ítélete indokául felhozott azon tételt, hogy a nevezett tanú állításának valódisága, az eljárás többi adataiban sem talál támogatást. Kétségtelen, hogy vádlott nadrágján és ujjasán talált vérfoltok oly jelenséget képeznek, melv jelenség esetleg nyomatékos gyanút állapithat meg vádlott tettességére nézve, sőt a mely más bebizonyított jelenséghez hozzájárulva, Szeleczkiné meggyengültnek mutatkozó terhelő vallomásának is uj súlyt és erőt adhat. Ámde ez eset csupán ugy következhetik be, ha a «terhelő indiCiomoki általi bizonyításnak azon áttörhetetlen szabálya, hogy a jelenséget képező körülmény végig vezetve a tényállás valamennyi adatán és körülményén, ne csupán valószínűséggel mutasson a