Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

146 fentartott, vádlottnak szemébe mondott, végre a végtárgyaláson esküvel is megerősített azon vallomása, hogy vádlott volt az, a ki a végzetes éjjelen, a soroksári kath. paplak konyhája ajtajában ö ellene intézte azon két baltacsapást, melyek egyike a sértett nő által feje fölé tartott rézgyertyatartót mélyen bevágta és melynek másika közvetlenül a fejét érvén, azon életveszélyes sebet ejtett 1 egyenes és határozott bizonyítékokat képez vádlott ellen ; és habár a nevezett sértett nő ezen vallomásával szorosan összefügg az abból folyó azon következtetés is, hogyha az ezen vallomásban állított tények bizonyítottaknak elfogadtatnak, ez esetben szükségszerűen vádlottnak kellett lennie azon személynek is, a ki a kérdéses paplak folyosójából nyiló mellékszobában feküdt és valamely súlyos és éles eszközzel, valószínűleg fejszével a fejére intézett erős csapás következtében életétől ugyanazon időben, illetőleg csak röviddel azelőtt megfosztott Schuchter Ferenczet is megölte, vagy ennek megöletésére közreműködött; és habár ezen egyenes és határozott vallomás ellenében egyenes és határozott ellenbizonviték az eljárás folyama alatt nem hozatott fel, sőt ugy a tanú elleni életveszélyes testi sértés, cs okozásának eszközére, módjára, valamint körülményeire vonatkozó adatok, mint a rézgyertyatartónak tényleg áthorpasztott volta, — egyszóval az egész úgynevezett «objektiv tényálladék» és ennek számos mellékkörülményei, az özv. Szeleczki Józsefné vallomásában állított ténykörülményekkel megegyezve, közvetve az ezen vallomás többi részének valódisága mellett támogató érvet látszanak is nyújtani ; mindazonáltal az ekként nem minden támogatás nélkül álló egyenes bizonyíték csak az esetben hathatott volna vádlott bűnösségét állitó és erősítő tartalmát illetőleg is meggyőző erővel a birói megállapításra, ha annak kérdéses tartalma, vagyis a sértett nő vallomásának azon része, hogy csakugyan vádlott volt azon személy, a kit ö a végzetes időben és helyen a vallomásában felhozott körülmények között és cselekvőségben felismertnek állított, a bűnvádi eljárás alatt nyert más nyomatékos adatokkal és megdönthetetleneknek igazolt bizonyítékokkal kiegyenlithetlen ellentétben nem állana, s ez utóbbiak által meg nem gyöngittetnék.