Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

Ámde a vallomás bizonyító ereje e döntő körülményre vo natkozólag fölöttébb meg van gyengítve, s ezzel bizonyító erejének bírói mérlegezésénél közel állítva azon valószínűség, hogy a határozottan állított felismerés közé érzéki csalódás vegyült. A nevezett tanú ugyanis ép oly határozottsággal, mint vádlottnak a bűnös merénylet elkövetésénél felismerését, állítja azt is, hogy ö ugyanazon vádlottat, a vádbeli cselekmény elkövetésének idejét megelőzött délután 4J/a órakor Soroksáron a plébánia előtt elmenni látta. Ezen állítás azonban egyenes ellentétben áll számos tanunak meg nem gyengített vallomásával. Schichtancz Márkus, ennek neje Schichtancz Márkusné eskü alatt erősített vallomásaikban montiják, hogy vádlottat ugyanaz nap délután 3—4. óra között saját házánál Alsó Némediben látták és vele beszéltek ; Vella Antal tanú pedig szintén eskü alatt vallotta, hogy vádlottal ugyanazon délután 3—4 óra között Alsó-Némediben Raffai Nagy István háza kapujánál találkozott, vele beszélt, s öt az éji őri szolgálatra felhívta. Raffai Nagy Pál vallotta, hogy vádlott ugyanazon délután 5 órakor a tanú szülei házánál volt, s anyjától kérte atyjának 21 frtnyi tartozása megfizetését. Ezen vallomás teljesen megegyez Raffai Nagy Istvánnénak az előbbi tanú anyjának vallomásával. Szabó Pál tanú azt vallotta, hogy az nap 6 óra körül vádlottnál volt, a ki akkor családjával estelizett. A már előbb említett Raffai Nagy Pál pedig még azt is vallja, hogy estve 7 órakor ö vitte meg és adta át vádlottnak atyja 21 frtnyi tartozását. Ezen tanunak vallomása erősítést nyer az által is, mert vallomásának azon tartalma, hogy minő pénznemekben fizette le ezen 21 frtot, nemcsak anyjával, hanem a vele többé nem érintkezhetett vádlottal is teljesen egybehangzó. Ily számos és alapos kifogás alá egyáltalán nem eshető tanunak vallomásával szemben az egy sértett nőnek, és mint tanú számba nem vehető kis leányának azon állítása, hogy ők d. u. "/25 órakor Soroksáron a plébánia előtt vádlottat látták menni, csakis tévedésen alapulónak és megczáfoltnak volt tekintendő. De hogyha Szeleczki Józsefné vádlott személyének vélt felismerésében tévedett akkor, midőn ö délutáni 4—5 óra között teljesen nyugodt kedélyállapotban, a szobájában ülve szemlélődhetett, a 10*