Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

42 jogát ez alapon annál kevésbé támadhatják meg, mivel a hazai törvények szerint a férj neje hűtlenségét megbocsáthatta. Felperes öröklési jogát tehát a fentiek szerint megszűntnek tekinteni nem lehetvén, az elsőbirósági ítéletnek erre vonatkozó rendelkezését helybenhagyni kellett s helyben kellett hagyni ez alapon a viszonkeresetre nézve tett rendelkezést is, mert a mennyiben ezen viszonkereset az örökhagyó és felperes közt az ingatlanokra nézve kötött átruházási ügyletre vonatkozik, alperesek örökhagyó jogán az általa kötött ügyletek megtámadására nézve csak ugy bírnának kereseti joggal, ha azon vagyonra nézve, mely a kérdésben forgó ügyletek tárgyát képezte, ök bírnának öröklési joggal, a mi azonban fen nem forog, mert alperesek még csak nem is állították, hogy az itt kérdésben forgó ingatlanok ági öröklött vagyont képeznének. Végül azon kérelem, hogy az Ítélet megsemmisittessék, mellőzendő volt, mert az, hogy a polgári perben ugyanaz a biró járt el, a ki az örökhagyó ellen elkövetett gyilkossági ügyben is ítélt, semmiségi okot nem képez, az ítéleti rendelkezés pedig a kereseti kérelemnek és a hagyatéki eljárás során felek közt létrejött megállapodásnak megfelel. (1890 máj. 13. 34712. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete annyiban, a mennyiben alperesek viszonkeresetükkel elutasittattak és a perköltség kölcsönösen megszüntettetett, helybenhagyatik, ellenben felperes keresetének helyt adó részében az elsőbiróság ítéletével együtt megváltoztatik és felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Régi törvényeink hatálya az O. k. i.§. értelmében visszaállíttatván, azoknak rendelkezései a változott viszonyoknak megfelelőleg alkalmazandók és a bíróság, melynek kezében a törvény holt betűinek élni és a viszonyokhoz alkalmazkodni kell, van hivatva arra, hogy azon czélokat, melyeket a törvény oltalmába vett, a régi törvény intentiójához képest a változott jogélet és változott viszonyok között is védelembe részesítse és a törvényhozó akaratát a viszonyok változtával is megfelelő érvényre emelje. Régi törvényeink, habár azoknak a Hk. I. r. 105. czimének magánjogi tekintetben ma is érvényben levő intézkedésén kivül, a Hk. I. r. 14. és 16. czimének, valamint a Hk. II. r. 43. czimének és az 1625 : VI. tcz.-nek, az 1723 : XI. tcz. által már