Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

225 mert felperes, kit a bizonyítás kötelezettsége terhelt, ezen bizonyíték alkalmazását a 278. számú tárgyalási jegyzőkönyv szerint ellenezte. E szerint alperes azon előadása volt valónak tartandó, hogy az árukat 1889 február 15—20. közötti időben prompt szállítás kikötésével rendelte meg, mely kikötés a meghallgatott szakértők egybehangzó nyilatkozata szerint kereskedelmi forgalomban azon általánosan elfogadott értelemmel bir, hogy az áruk azonnal, de legkésőbb 8 nap alatt szállitandók. E szállítási határidő a kt. 355-ik §-nak megfelelő záros határidőnek nem tekinthető ugyan ; minthogy azonban a vevő a kt. 353. §-a értelmében nem záros határidőre kötött vételnél is jogosítva van az ügylettől elállani, ha az eladó az áru átadásával késik ; s minthogy felperes, bár a teljesítési határidő rá nézve, a szakértők véleménye szerint, legkésőbb 1889 február 28-án lejárt, a szerződést i88q márczius 10-éig sem teljesítette, alperes jogosítva volt az ügylettől elállani ; mit az e napon kelt és postára adott D. a. levelezőlappal meg is tett. Alaptalanul hivatkozik felperes ezzel szemben a kt. 54. §-ára, mert az értesítési kötelezettségnek alperes a D. alattival megfelelt s abból, hogy elállását nem a késedelem beálltával azonnal, márcz. i-én, hanem csak márczius 10-én jelentette ki, csak az következik, hogy felperes márcz. ic-ig még teljesíthette volna a szerződést; s mert alperes, ki felperesnek az utólagos teljesítésre márcz. i-től 10-ig elegendő időt engedett, arra, hogy még több haladékot engedjen, kötelezve nem volt. De különben is a kt. 354.. §-a értelmében a vétlen fél a késedelmes félnek az utólagos teljesítésre csak annyiban tartozik időt engedni, a mennyiben azt az ügylet természete megengedi, tehát különösen, a mennyiben az utólagos teljesítés elfogadása hátrányával nem jár ; minthogy pedig a fenforgó esetben alperes a D. a. levelezőlapnak nem kifogásolt tartalma szerint elállása idejében áruszükségletét már másutt fedezte volt, az elkésett s reá nézve feleslegessé vált áruküldeményt elfogadni nem tartozott. Nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy felperes a D. a. levelezőlapot állítólag csak 1889 márczius 11-én délután vette kezéhez, miután az napon délelőtt az árukat már elküldte volt, mert az elállás már a D. alattinak elküldésével, mely a postabélyeg tanúsága szerint 1889 márczius 10-én történt, ki volt Döntvénytár, uj folyam, XXX. 15