Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

221 felperes maga beismeri, hogy alperes ezen fát át nem vette és felperesnek rendelkezésére bocsátotta, mit felperes azzal is beismer, hogy B. és C. alattiakat az át nem vétel és rendelkezésre bocsátás folytán a szállító vasúttól átvette s igy ki van az zárva, hogy alperes jog szerint ezen fáról rendelkezhetett, s igy nem való, hogy ezen C. és D. alattiakkal feladott fát alperes vette át, nem való, hogy alperes rendelkezése folytán került e faküldemény alperes lerakodó helyére, másfelöl pedig tény az is, hogy felperes adta át ugyanezen fát az uj vevő Kohn Salamonnak, ehhez képest aiperes az árut át nem vévén, csupán azon tény folytán, hogy ezen fát, melyet át nem vett, az ö rakodó helyén megtűrte, nem háramlott rá azon kötelezettség, melyet a kereskedelmi törvény 271. illetve 347. § a az áru átvevőjére vagy őrzőjére szab, minthogy a keresk. törv. 271. §-a értelmében való gondossága csak a 347. §-ában megjelölt esetben volt kötelezve, ha t. i. felperes a vételhez ragaszkodott volna; felperes azonban ahhoz nem ragaszkodott, a rendelkezésre bocsátást elfogadta s az árut azonnal tovább el is adta, tartozott tehát árujáról saját érdekében gondoskodni és azt a károsodástól megóvni. Minthogy azonban felperes másfelöl azt is állítja keresetében, hogy alperes a keresetileg körülirt hiányzó fát maga vitette el és eladta, az alapon a hiányzó fa értékét alperes megtéríteni tartozik. És mivel alperes tagadásával szemben a tanuk e részben bizonyítékot nem nyújtottak s felperes alperest a perrendszerü tagadó föesküvel is megkínálta, alperes pedig azt elfogadta, azt részére odaítélni s annak le- vagy le nem tételétől a per kimenetelét függővé tenni kellett. (1889 decz. 31. 25712. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s alperest feltétlenül kötelezi arra, hogy felperes részére 25 frt 78 kr. tőkét s jár. megfizessen. Indokok: A B. és C alatti okiratokból kitűnik, hogy a felperes által alperes részére küldött, de ez által felperes rendelkezése alá bocsátott 2 waggon fa 200 mmázsa sulyu volt. Azt, hogy a fának alperes rakodó helyére történt lerakása alkalmával a fa nem birt ily sulymennyiséggel, alperes nem is állította. Ezek szerint bizonyítottnak tekintendő, hogy a felperes által alperesnek küldött s ez által felperes rendelkezése alá bocsátott fa ugy a