Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)
212 49062. sz. Ítéletében a végrehajtás megszüntetését megtagadta azon okból, mert oly esetekben, a melyekben a válóper elintézésére illetékes felekezeti egyházi biróságok vagyonjogi kérdések elintézésére hivatva nincsenek, az ideiglenes tartás mindaddig követelhető, mig a polgári bíróság a vagyonjogi kérdésekben nem határoz; ámbár e bíróság tudomásával bir annak is, hogy ez elv felsőbíróságaink több Ítéletében előfordul, még sem tekinthette azt ez ügy elbírálásánál irányadónak. Nem akar e bíróság e jogtétel ily általánosságban való alkalmazhatóságának kérdésébe belemenni. A magyar joggyakorlat szerint az ideiglenes tartás csak a házassági válóper jogérvényes befejezéséig követelhető általában, mert a válóper befejezésével meg van adva a lehetőség, a végleges tartás iránti per indítására. Nincs elfogadható indok arra, hogy miért indítson a nő ideiglenes tartás iránti pert akkor, a midőn végleges tartást igényelhet, és megtörténhetnék az, hogy oly esetben is, midőn a biróságok a házassági kötelékeket végérvényesen a nő házasságtörése miatt felbontották, a férj még ezután is tartási dijjal köteles volna hozzájárulni ahhoz, hogy neje a házasságtörő viszonyt folytatva, idegen férfiúval együttélést folytasson. A bíróság azonban mindettől eltekint, mert a felállított jogtétel is csak arra jogosítaná fel 1. r. alperesnőt, hogy mindaddig, mig a bíróság a vagyoni kérdés iránt nem határozott, ideiglenes tartás iránti igényét keresetileg érvényesítse. A midőn azonban ez igényét a keresetben nem érvényesítette, midőn a biróságok, nem mehetvén tul a kereseti kérelmen, az ideiglenes tartást csak a válóper befejezéséig ítélték meg, akkor alperesnőt feljogosítani arra, hogy a jogerősen elintézett tartási perben kereseti kérelmét felemelje, hogy többet érvényesítsen végrehajtásilag, mint a mennyit követelt keresetileg és a mennyi neki megítéltetett, nem lehet. A per alapjai volnának felforgatva, ha a végrehajtás tul mehetne az annak alapját képező bírói ítéleten, ha a végrehajtási eljárásban nem a birói Ítélet világos rendelkezése vétetnék alapul, hanem annak valamelyik indoka uj megvitatás alá vétetnék és ily módon a jogerős ítélet ismét megváltoztatnék. A bíróság tehát irányadóul csakis a 11204. sz. curiai Ítélet rendelkezését tekinti, és miután ez ítélettel a tartási dij csak a