Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

i97 által a házból elvitt, illetve a megelőző estén is elvitetni megkísérelt ruhanemüek miatt s ekként hűtlenség és károsítás okából ismételve összeszólalkozás történt, sőt a vádlottnak a megelőzött este tett szemrehányásai daczára a megölt asszony éjfél után két óra tájban fölkelvén, ismét ruhát csomagolt össze és azzal távozni akart. Midőn pedig vádlott ezért megszólította, annak megczáfolva nem levő vizsgálati vallomása szerint ismét erősen veszekedtek s ennek az ismételt összeszólalkozásnak a hatása alatt vádlott az időközben a kúthoz kiment asszony után szintén kimenve, nagymérvű felingerelt állapotában ütötte főbe a megöltet a kézhez vett baltával és pedig oly erővel, hogy vádlottnak saját vizsgálati előadása szerint a sértett nyomban holtan földre rogyott. Minthogy ekként a kiemelt körülmények szerint vádlott cselekménye erős felindulásban keletkezett és rögtön végre is hajtott szándék folytán jött létre, minthogy továbbá másfelől a bonczjegyzőkönyvben foglalt orvosszakértői vélemény szerint a halált okozott fejsérülések, a koponyára nehéz eszközzel történt ismételt ütés következtében okoztattak és ezeknek az ütéseknek az előidézett halálos sérülések minőségére való tekintettel nagy erővel kellett intéztetniök, minthogy vádlott beszámítható állapotban volt s ennélfogva a közönséges élet mindennapi tapasztalatainál fogva tudnia, előre látnia kellett, hogy az olyan nehéz baltával, mint a milyennel ő intézte az ütéseket, az ember fejére nagy erővel ismételve intézett ütés rendszerint halált okoz : mindezeknél fogva az elsőfokú bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával a vádlott cselekménye a Btk. 279. §-ába ütköző, azonban a Btk. 281. §-ának 1. bekezdése alá eső szándékos emberölés bűntetté volt minősítendő és büntetése ennek megfelelő mértékben megállapítandó. A m. kir. Curia : Tekintve, hogy a vádbeli szándékos emberölés büntette a Btk. 281. §. szerint enyhébb minősítés alá csak az esetben vonható, ha a szándék a tettesnek erős felindulásában keletkezett és rögtön végre is hajtatott ; tekintve, hogy erős felindulás alatt a törvény helyes értelmezése szerint a phisikai vagy erkölcsi hatások által felidézett ingerültség, felhevülés oly magas foka értetik, mely az öntudatot elhomályosítja és az akaratszabadságot — a nélkül, hogy azt teljesen megszüntetné — korlátozza;