Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

109 vallomásaikkal igazolták, hogy ők 1886. év őszén panaszos birtokában egy a vádlott elfogadó névaláírásával ellátott 2329 frt 60 krról szóló váltót láttak, s Hartstein Izráel s Hartstein Izraelné tanuk hit alatt tett vallomásai szerint, midőn Wolf Miksa 1886. év őszén Huszton megjelent, előttük azt állította, hogy a vádlottnál küntlevö 2300 és egynehány frtnyi követelésének behajtása végett jött oda, a midőn pedig ugyanakkor vádlottól visszatért, nyomban azt panaszolta, hogy vádlott váltóját a kályhába lökte és elégette, és ezen tényt Weisz Dániel és Weisz Mózes tanuk is megerősítették. Ámbár Győri György és Szíjgyártó Sándor tanuk is hit alatt igazolják, hogy midőn panaszos a vádlott irodájából kijött, az utczán kétségbeesetten és jajveszékelve kiabálta, hogy «Fehérváry Miklós koldussá tett, 2329 frt 60 krros váltómat a kályhába lökte és elégette» ; s Iványi Lajos tanú is bizonyítja azt, hogy Wolf Miksa már az irodában jajgatva kiabálta: «hát az én 1600 frtos és 2000 frtos váltóm*, az utczára kimenve pedig «230o frtos váltót* emlegetett; mindezen adatok jogos gyanuokot képeznek vádlott ellen arra nézve, hogy panaszos birtokában a mondott alkalommal oly okirat volt, a mely reá nézve vádlottal szemben értéket képviselt. Bár ezen gyanuokok mellett vádlott ellen még terhelőbb bizonyítékot képez a panaszos által a végtárgyalás során becsatolt s vádlott részéről sajátjának elismert 1884 május 20-án kelt levél, melyből kitetszőleg vádlott panaszos irányában még 1884-ben is váltóobiigóban állott, s ezen kötelezettségének teljesítését a következő év, vagyis 1885 márczius vagy április havára ígéri, a melyben kétségbevonhatatlanul meg van ozáfolva vádlott azon védekezése, hogy ő a panaszos irányában fenálló kötelezettségeinek 1883. évi október 15-én teljesen eleget tett, s ezen idő óta panaszossal érintkezésben nem állott volna; jóllehet vádlott a végtárgyalás során ezen levél tartalmát illetőleg a legellentmondóbb vallomásokat tette, s ezen vallomásának során előadott azon védekezése, hogy a hivatkozott levélben emiitett váltóbeli tartozás a panaszos által vádlotthoz irt s utóbbi általa végtárgyalás során szintén becsatolt s 1889 szept. 5-én kelt levélben érintett 202 frt váltóbeli követelésre vonatkoznék, magának az 1884. május 20-án kelt levélnek szövege által, a mely szerint ez az előtte való napon, vagyis 1884 május 19-én vádlott által